Sziasztook!!
Kivételesen egy Larry novellával érkeztem ami remélem tetszik!!!
Igazából ezt a novellát oda szántam, de ide is szerettem volna kitenni :)
Remélem tetszik nektek és kérlek titeket, hogy
kommenteljetek ide és a 23.részhez is!!!
Egyezünk meg abban, hogy addig nem hozok részt amíg legalább 1 komment nincs mindegyik részhez....
(érsd: csak akkor fogom hozni a részeket ha oda írsz pár szót!! Ezt a mennyiséget nem növelem!! De jó lenne ha többen írnátok!! Ha úgy látom, hogy oké nézitek a blogom és hűségesen írtok is akár chatban akár ide komment formájában -de írtok akkor lehet, hogy a résszel együtt amutómatikusan egy novella is felkerül!! -a suli miatt ez még nem biztos-)
 |
| Kellemes nyarat és Jó olvasást!! :) |
Louis
Fájdalmasan nyögve feküdtem a piszkos padlón várva a következő ütésre ami nem érkezett meg. Félve felnéztem az apámnak nem nevezhető szörnyetegre aki már 16 éve keseríti az életem. Amikor anyu megszült Mike sosem fogott kézbe, nem gügyögött nekem mint Harrynek, én voltam a család szégyene. Kicsinek sem szerettek ugyanis csak egy szakadt gumi miatt koptatom a Földet. 14 évesen rájöttem, hogy meleg vagyok ami miatt még jobban kaptam a bántalmazásokat, egyre mélyebb depresszióba kerültem az sem segített, hogy itthon is csicskáztattak mondván ha "már buzi vagyok, vegyék hasznomat is“. Ő mindig próbált nekem segíteni, de Mike nem engedte neki. Sokszor volt olyan, hogy megvertek mert valamit nem jól csináltam, nem lett tökéletes. Olyankor mindig Ő kezelte le a sebeimet. Éjszakákat sírtam a fájdalmaim, a szidalmazásaim miatt, de olyankor Ő mindig megvigasztalt mondván lesz ez ennél jobb is, úgy tervezte, hogy amint betöltöm a 18-at elvisz innen és megadja a legjobbat nekem. Harry volt életem szerelme, bár barátaim nem voltak és megtiltották, hogy Harry nyilvánosság előtt mellettem legyen mert „“ártok a nem létező hírnevének“. Mikor négy fal között vagyunk akkor viszont olyat mutat nekem amit elképzelni sem tudtam, egészen addig míg Harry meg nem mutatta nekem. Eleinte szót fogadt Apánknak és nem jött a közelembe, de mikor kezdett felnőni tudatosult benne, hogy mit is tesznek velem. Azt hiszem 10 éves lehettem Harry pedig 12 mikor elsőnek állt ki mellettem, akkor kapta élete első pofonját, de nem tántorította ez el, ugyan úgy mondta, Mike belátta nem tud ez ellen mit tenni ha akarja, ha nem Harry a testvérem és szeret engem. Egyre többször fordult elő, hogy Hazza kiállt értem ami miatt ő kapta is a pofonokat, sajnáltam őt mert miattam vöröslött az arca, miattam sírta magát álomba. Tisztán emlékszem az nap este vallottam be, hogy meleg vagy, Mike tajtékzott mindenkit elküldött a házból Harry kétségbe esetten nézett rám. Az nap majd nem elvesztettem a szűzességem amit egyetlen embernek szántam. Szerencsére Harry érezte, hogy baj lesz ezért elszökött, vissza hozzám, segített nekem és bár ő is kapott büntetést azt mondta nem bánta meg, szerintem meg igen is megbánta. Hallottam fájdalmas ordítását és könnyek szöktek a szemembe, miattam szenved, nem bírtam, így hát utánuk mentem, azóta én kapom Hazza büntetéseit is, de nem bánom, inkább szenvedek én mint, hogy ő. Bármit megteszek érte mert ő az egyetlen ember ezen a földön akinek számítok is egy fikarcnyit is.
Hátam és fenekem még most is ég a rájuk mért csapásoktól. Harry az nap este zokogva kezelte le a sérüléseimet, szenved akár csak én, csak ő a lelki sérülésekkel szenved míg én mind kettővel. Nem szeretem őt szomorúnak látni, bármit megtennék azért, hogy boldog legyen, de én nem vagyok a minden ható, én csak az tudom tenni, hogy azt mutatom, hogy jól vagyok miközben belül össze törtem.
Minden napom ugyan az, reggel felkelek, suliba megyek, haza jövök, házi feladat, tanulás, házi munka, kibírni Mike ütéseit és sértegetéseit és a napom fénypontja ami miatt még mindig élek, Harry. Egész éjszaka velem van, segít nekem, feldob, reményt ad mikor úgy érzem nem bírom tovább. Miden ugyan olyan, fájdalmas napok, gyönyörű éjszakák, ez jut nekem.
Szokásos nap a suliban, sértegetések, ütések itt is, látom Harryn, hogy segíteni akar, de nem tud. Minden alkalomkor rá mosolygok még akkor is amikor már úgy érzem halálra vernek, de mosolygok mert tudom valamennyire megnyugtatom őt.
Ez is ilyen nap volt. Mindent elvégeztem és indultam a suliba, természetesen busszal megyek míg Harry a kocsijával. A buszra felszállva galacsinok csapódtak a fejemnek, sosem mutatom az érzéseimet azt hiszem csak Harryvel vagyok képes érezni bármit is, furcsa mód Harry csapódott a mellettem lévő ülésbe, védekezésre emeltem kezeimet bár tudom, hogy nem bántana még is azt a tudatott kell keltenünk mintha megakarna verni, most viszont szem forgatva rántott magához mint aki megütött, arcom szájához ér és óvatos puszit nyom rá. Ez csak amolyan látszat, olyan mintha megütött volna, de igazából puszit ad, Mike előtt is ezt szoktuk eljátszani mikor végleg elpattannak az idegeim, a puszija általában megnyugtat.
Harry felállt és hátra ment a haverjaihoz, érzelem mentesen ültem tovább figyelmen kívül hagyva a sértő szavakat, belül viszont már zokogtam, de a világért sem mutattam volna ki.
Megállva elsőként szálltam le az undorító sárga buszról. Hátra mentem a suli mögé, elő kotorva a cigimet gyújtottam meg és szívtam bele, szeretem azt hinni, hogy ellazít és olyankor megnyugszom belűről is. Hátam a falnak csapódik, lehunyom szemem várva a fájdalmat, de helyette csak puha ajkakat kapok. Meglepve szívom be a levegőt, és rémülök meg. Félve tolom el magamtól és nézek körbe.
-Nyugi nem látták, hogy erre jössz, azt sem látták, hogy én erre jöttem.-végig simítva kezemet ölelt át.
-Harry akkor sem kockáztathatunk, nem akarom, hogy téged is bántsanak.-hangom remeg ahogy egész testem is.
-Édesem, tudom, hogy félsz, de nem bírom nézni ahogy sértegetnek téged. Olyan vagy mint akinek nincsenek érzelmei, viszont mikor velem vagy tele vagy érzelmekkel, azt akarom, hogy mindenki lássa milyen is vagy.-halkan mondta szavat a szemembe mondva. Elérzékenyülve öleltem át és ordítottam fel, össze görnyedtem.
-Szép volt Harry hagy kapja meg amit érdemel ez a mocskos buzi.-Damien az iskola foci csapat egyik tagja nevetve jött oda mellénk, a földön feküdtem rezzenéstelen arccal.
-Dolgozzuk meg mi is.-nevetett a mellette álló James, hasba rúgott mire ajkamba haraptam, nem szeretem kiadni a hangomat, nem akarom, hogy lássák mennyire fáj.
-Srácok elég én már eléggé megdolgoztam, szerencséje lesz ha nem kerül kórházba.-röhögött Hazza, mind elmentek, Harry még vissza nézett a válla felett azt tátogva szeretlek, rámosolyogtam. Hasamat szorítva álltam fel, nem volt vészes a rúgás kaptam már ennél rosszabbat is. Sántítva mentem, hogy azt higgyék Harry tényleg megvert. Megvető szemek kíséretében vánszorogtam a terembe ahol egy francia órát kell végig szenvednem, igazából a tanárok kedvelnek mindig kitűnő voltam, de hála Mike befolyásának nem lehetnek velem közvetlenek, szívás tudom. Levágva magam a hátsó padba és pakolom elő a cuccaimat.
-Mi van te félre sikerült nem kaptál az este faszt ezért vagy ilyen morcos?-röhögött az egyik pláza picsa aki mindig beszól, eleinte mindig vissza szóltam, ütöttem, de beláttam, hogy nem érdemes.
-Catrina bizonyára szívesen kijön a táblához és felel ha már így van ideje csúfolódni, biztos felkészült.-Catrina elpirulva kért bocsánatot és tipegett ki a táblához, természetesen nem tudott egyik kérdésre sem válaszolni. Mr.Peterson szeretett engem, folyékonyan beszéltem franciául az osztállyal ellentétben, épp ezért mert olyan kérdéseket feltenni mint, Harry tényleg megvert? Tudja mi van köztünk, ami azt illeti ő az egyetlen aki tud bármit is.
Viszonylag hamar elteltek az órák ebédig, ami azt illeti utálom az ebédet, minidig egyedül eszek, ha egyáltalán eszek, van olyan, hogy elveszik a kaját, szerencsére mindig van nálam egy tartalék szendvics. Az ebédlőhöz vezető utat viszonylag gyorsan megtettem addig amíg valaki be nem rántott a szertárba. Magamba vigyorogva fordultam meg.
-Még is mit művelsz?-nevetve vetettem magam nyakába, hiányzott már.
-Gyere.-kezemet megfogva vezetett a létrához ami a tetőhöz vezetett, sokszor megyünk oda, ott senki nem zavar minket. Felérve a tetőre egy pokróc került szemeim elé.
-Hazza.-elképedve nézetem szét, hihetetlen ez a srác.
-Tudom, hogy rengetek dolgon túl vagy már és szerettem volna egy jó pillanatot neked.-pirulva vezetett a pokróchoz és ültetett le.
-Hazza ez csodás, nagyon szépen köszönöm.-meghatódva öleltem magamhoz.
-Érted bármit megteszek, szeretlek.-könnyeim patakokban folytak arcomon.
-Én is szeretlek Hazza, nagyon.-szenvedélyes csókcsatába kezdtünk.
-Légy az enyém.-lihegve ejtette ki szavait, sóhajtva szakadtam el tőle.
-Hazza minden vágyam az, hogy a tiéd legyek, de nem itt és nem ilyen körülmények között, én nem abban a házban akarom elveszteni azt a mi nagyon fontos nekem.-kezeimet piszkáltam amit az ölembe ejtettem, nem akartam rá nézni, de hozzá érni sem. Tudom, hogy ennyi volt, nem kell neki ilyen nyápic fiú mint én.
-Boo sokat jelentesz nekem és szeretnék örömet okozni neked, várok rád amennyit csak szeretnél.-arcomat végig csókolva döntött hátra, megnyugodva csókoltam meg. Szétfeszítve lábaimat feküdt be közéjük.
-Annyira jó lenne egy olyan helyen ami csak a miénk és nincs senki aki közénk állna.-hátát simogattam, fejét mellkasomon pihentette, őt is annyira megviselik a történtek mint engem.
-Akkor szökjünk el! Fel vesszük az összes pénzt ami a kártyán van, össze pakoljuk a cuccainkat és a kocsimmal elmegyünk és veszünk egy házat!-lelkesen ült fel a csípőmre, szomorúan felsóhajtottam.
-Hazza nem mehetünk csak úgy el, keresni fognak és bele gondolni is rossz, hogy mi fog történni velünk ha elkapnak.-szememből egy könny csepp gurult le.
-Mike “Hatalma“ csak Londonban él, el mehetnénk Írországba, vagy Franciaországba ahova szeretnéd.-imádom Franciaországot és ezt ő is nagyon jól tudja, mind ketten folyékonyan beszéljük a nyelvet, nem lenne gond.
-Hát nem is tudom, elég jól hangzik.-kételkedve néztem a zöld szempárba.
-Kérlek Boo menyünk el, csak mi ketten.-reménykedve nézett rám. Igéző szemei a lelkemig hatoltak, tulajdon képen nincs mit veszítenem, itt mindenki utál, új életet kezdhetnénk, együtt.
-Rendben, de hogy? Feltűnés mentesen kell csinálnunk.-Hazza boldogan dőlt rám vissza, nagy hévvel csókolt meg amibe bele remegtem.
-Mennyünk, estig senki nincs otthon.-felpattanva szinte futva menekültünk az iskola területéről. A haza vezető utat muszáj volt busszal megtennünk, egymás kezét szorongatva ültünk. Mikor a mi buszunk jött felszálltunk, hátul leültünk, Hazza boldogan nézett rám.
-Nem is tudod mennyire boldoggá teszel Haz.-kezét számhoz emelve csókolom meg.
-Szeretlek.-szemembe nézve mondta ki azt az egy szót ami nekem a világot jelenti mert tudom ő is ugyan úgy érez. Nem vagyunk vér szerinti testvérek, sőt még rokonok sem, Harryt örökbe fogadták. A busz megállt és mi leszálltunk.
-Akkor gyorsan pakolj össze mindent egy darab dolgod se maradjon itt, siessünk.-felszaladva a lépcsőn törtem be a szobámba és pakoltam el mindent, Hazza kérésének eleget téve nem hagytam itt semmit. Öt-öt bőrönddel felpakolva mentünk a garázsba és raktuk el a cuccokat.
-Hova-hova fiatalok?-anya állt meg mögöttünk mire ijedt tekintettel néztem körbe.
-Mike nincs itt Lou.-anyu bár nem a legjobb anyuka titokban mindig hozott nekem valamit, gyógyszert vagy ajándékot.
-Anyu kérlek hagy mennyünk el, Lounak ez nem jó így. Rendes életet akarok neki adni.-Harry magabiztos alakja mögé állva könyörgően néztem anyámra.
-Siessetek Mike félóra és itt van.-a kocsikulcsot Harrynek dobta mire egy hálás mosolyt villantva ültünk be a járműben. Időközben sikerült lefoglalni kettő repülőjegyet Párizsba.
Száguldva tettük meg a reptérre vezető utat, oda érve Harry elintézte, hogy a kocsija is utánunk jöjjön. Becsekkoltunk és minden ilyen fontos dolgot elintézve felszálltunk a gépre. Elfoglalva a helyünket Harry vállára dőltem.
-Köszönök mindent Hazza.-felnézve rá puszit hintettem puha ajkaira.
-Nem kell megköszönöd semmit.-a hangos bemondó figyelmeztetett minket, hogy felszállunk. Hihetetlen, hogy teljesül az álmom, Franciaországba repülök a szerelmemmel és kapok tőle egy sokkal jobb életet. Mosolyogva hunytam le a szemem és aludtam el, szinte az egész repülő utat végig aludtam.
~5 év múlva~
-Harry drágám kérlek vedd ki Darcyt a medencéből!-eltelt 5 csodás év és a kislányommal és a szerelmemmel élek együtt. Gondolkozunk már azon, hogy egy kisfiút is örökbe fogadunk mert Hazza szeretne egy fiút is, nekem ellenvetésem nincs. Mikor ide értünk rá két évre össze házasodtunk, anyu sikeresen elvált és egy Mark nevű férfivel éli mindennapjait. Mikeról nem hallottam mióta elszöktünk és nem is szándékoztam tudni róla semmit. Boldog vagyok, végre teljes életet élek a párommal és a gyerekemmel.........
