A fájdalom gödrében

Sziasztook!!!

Itt egy eléggé össze csapott novella féleség, Larry!!

És eléggé megrázó lehet és nem is a legjobb!!

Remélem azért tetszik!!!!!!!!

Köszönöm a 33 feliratkozót és a látogatókat!!

Tegnap volt a blog 2 hónapos fordulója! De annyira DMD-tem, hogy el is felejtettem!! Sajnálom :( 

Ma már nem leszek mert buliba megyek és nem is tudok lenne!! Holnap lehet felkerül a kövi rész !!! Amiben lesz 18+!! Kommenteljetek hogy tettszett ez a oneshot mert remélem elnyeri a tetszéseteket!!

Kellemes nyarat és jó olvasást!!!

Harry
Félve lépek be az elhagyatott házba, az Ő házunkba. Zseblámpámat magam előtt tartom, hogy lássak is valamit a vak sötétben. Remegek a félelemtől, nem volt jó ötlet késő éjszaka ide jönni. Régen azt hiszem már 20 éve itt lakott, Ő. Louis Tomlinson volt életem szerelme, egy tragikus esett történt egy éjszaka. Otthon voltam anyuékkal, Jay sírva rohant át hozzánk, hogy Lout felakasztva találták meg a nappaliban, viszont nem Lou ujj lenyomatai voltak a kötélen. Azóta sem derült ki mi történt, itt vagyok 40 évesen, hogy a halott barátom szellemével beszéljek, egyértelműen nem vagyok normális. Riadtan kapom a fejem a konyha felé, remegő lábbakkal sétálok a kis helység felé, itt az esélyem.
-Louis ha te vagy az akkor kérlek adj valami jelet, beszélni akarok veled.-reménykedni merek, hogy tényleg ő az és elmondhatom, hogy én is szeretem. A függöny meglebben és leeseik.
-Te vagy az, Lou édesem ezt a levelet te írtad, tényleg szeretsz?-könnyes szemekkel nézek körbe, leeseik egy váza. A korhadt földből kirajzolóik az igen szó. Elvigyorodom.
-Én is szeretlek, kérlek gyere elő, látni akarlak.-hangom halk, könnyeim végig folynak arcomon. Hideg levegő járja át testem, arcomon hideg kéz simít végig.
-Hazza.-rég hallott becenevemre kitör belőlem a zokogás, tényleg ő az.
-Istenem kicsim, kérlek gyere elő.-pislákoló fény és a zseblámpám kialszik. Ijedten fordulok körbe.
-Fordulj meg.-teljesítem a kérését, megfordulok. Ott áll ő, nem változott semmit, zokogva nyúlok felé, de át nyúlok rajta. Zokogásom erősödik, térdre rogyok, soha nem lehet az enyém. Hirtelen éles fájdalom hasít belém, Lou felordít és hozzám lép, de késő valami elragad.
-Harry, Harry! Kicsim jól vagy?-Lou szalad felém és ölel át, körbe nézve minden fekete.
-Hol vagyunk Lou?-hangom remeg a félelemtől, Lou karjába kapaszkodva állok fel.
-A pokolba, a társaságát kerested egy szellemnek, ez rossz dolog, megbolygatod a világ egyensúlyát, de eljöttél hozzám ezzel pedig téged is ide száműznek. Téged is felakasztva fognak találni.-Louis hangja szomorú, szája sírásra görbül.
-Nem az nem lehet, nekem gyerekem és feleségem van akikhez haza kell mennem, csupán rendes búcsút akartam tőled. A leveled felkavart esélyt láttam rá, hogy elköszönjek tőled.-hangom bezeng mindent, Louis szeméből könnyek csordogálnak, egy szellem tud egyáltalán sírni?
-Sajnálom Hazza, én nem akartam bajt okozni, de itt olyan unalmas, téged akartalak és most megkaptam. Nem akartam, hogy téged is elkapjon, de...Harry én szeretlek mindig is szerettelek.-zokogva borult lőttem térdre.
-Sajnálom Lou, de nem maradok veled. Utállak!-hangom víz hangzott, Lou ijedten kapta fel a fejét, halványodni kezdett. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Hát ennyi volt, mennem kell. Kimondtad, hogy utálsz, végleg a pokolba kerülök, nem mehetek vissza a mennybe. Szeretlek Harry.-ijedten fordultam körbe, újra a háznál vagyok. Látom magam, meghaltam. Rony és Carol sírva üvöltenek értem. Tényleg ennyi volt, én is meghaltam. Ledermedve álltam, néztem a történéseket. Rendőrök és mentősök vittek ki a hullaszállítóhoz, Rony a lányom sírva kántálta az apa szót. Könnyeim megeredtek őket nézve, nem láthatom többé őket, nem ölelhetem meg őket. Miért történik ez? Én csak Lout akartam látni, de ezt is elrontottam. Látom őt valaha, mi van ha őt is elvesztettem?
-Nem vesztettél el, itt vagyok.-megfordulva vállára borultam.
-Szörnyű ezt látni.-sóhajtva adott nekem igazat. Ő is ilyesmiken mehetett keresztül.
-Ne aggódj én itt vagyok neked és ha akarod meglátogathatod őket, csak maradj velem.-bólintva bújtam vissza nyakába. Nem erre vágytam, de ezt kaptam. Vissza kaptam Lout, de elvesztettem a családom.
Sajnálatos módon a pokolba kerültünk ami nem volt séta galopp. Fájt mindenem, de főképp a szívem és sosem fog begyógyulni.................