26.rész

Sziasztook!!

Itt is lenne a 26.rész ami remélem teszik nektek :)

Ez a rész Harry szemszög!!!!! Van benne egy kis vissza tekintés rögtön az elején :)

és akad egy kis komplikáció is!!!!!!! Angelék is felbukkannak egy kicsit! A vége egy kicsit meglepő lesz, de

a többi csak a következő részben fog elő fordulni....

Tegnap a csoportba írtam ki egy "játék" félét, 

magy: a 25 és a 24.részhez érkezett 8 komment (ez a rekor) És ha ehhez a részhez érkezik 8-nál több

akkor még m kikerül a 27.rész!!!!!! Szóval ha még ma akarjátok tudni mi lesz a folytatás akkor kommenteljetek!!! 

Holnap (6 órától) szülinapi buliba megyek és nem biztos, hogy előtte elérhető leszek (esetleg Facen) 

Szóval a kövi friss csak hétfőn-kedden érkezik!! 

Kellemes nyarat és Jó olvasást!!!

Harry
Álmatlanul verődtem az ágyamba, késő este van már. Felkelve az ágyról kapok fel egy pulcsit és egy melegítőt. Óvatosan csuktam be szobám ajtaját és sétáltam a lépcső felé, a lépcső nyikorgott, de szerencsére senki nem ébredt fel. A lakásból kiérve rohanni kezdtem a faház felé, belöktem az ajtót és szétnéztem, senki. Megfordulva Louis robbant a karjaimba.
-Mindig tudod mikor kell ide jönnöd.-hálásan puszilta meg számat mire elmosolyodtam. 
-Valami furcsa érzés mindig bennem van, hogy jönnöm kell.-át karolva vékony derekát vezetem a kanapéhoz.
-Mesélj, mi történt?-fejét mellkasomra rakja, hátát megnyugtatóan simogatom, teste kicsit remeg a hidegtől ezért jobban magamhoz húzom.
-Félek Hazza, apa megint annyit ivott és megütött, megijedtem tőle.-hangja remegett a vissza fojtott sírástól, ölembe húztam, mosolyogva simítottam meg arcát.
-Ne aggódj kicsikém, itt vagyok neked.-mosolyom át ragadt rá is, gyönyörű arcát megvilágította a hold
-Mindennél jobban Szeretlek Hazza..........

-Hazza, Hazza, édesem!-Lou kétségbe esett arca hajolt felém, az ajtó mellett ültünk a földön. Mosolyogva húztam magamhoz.
-Emlékszel amikor elsőnek mondtad azt, hogy szeretsz? Csak egy szó és nem is jelentett akkor semmit, de most? Olyan jó vissza gondolni rá.-elmerengve néztem magam elé, Louval az ölembe.
-Igen emlékszem, milyen jó is volt ott veled, nem voltak gondjaim, veled minden rendben volt, boldog vagyok, voltam és remélem leszek is.-mosolyogva bújt nyakamba, vigyorom nagyobb lett, szeretett teljesen öleltem meg.
-Igen Lou ez legyen előtted, amíg melletted vagyok minden jó, csak ne hagyj el.-kérlelve nézek szemébe, leheletnyit közelebb jön, a számba suttog.
-A tiéd vagyok és amíg te meg nem unsz addig a tiéd is maradok.-szenvedélyesen csókolózva dőlünk el a padlón. Hátát simogatom míg ő oldalamat markolja. Csókja szenvedélyes és vad.
-Örökké az enyém vagy.-hangom elvszik  csókban, de tudom, hogy értette.
-Örökké a tiéd vagyok.-karjait megtámasztotta fejem mellett, eltávolodott tőlem és csípőmre ült.
-Pakolni kellene.-hangom halk, egész testemben remegek attól amit Lou vált ki belőlem.
-Igen, de most én duglak meg a repülőn!-felkuncogva helyeseltem, lekászálódott rólam és felhúzott. Felsikítva ugrottunk hátra.
-Gemma te mikor jöttél be?-kezemet mellkasomra rakva próbálok lélegezni.
-Oh amíg ti smároltatok be jöttem, nem akartalak megzavarni titeket.-nővérem csibész mosolya pirulásra késztetett. Loura nézve össze húztam a szemöldököm.
-Édesem jól vagy?-megfogva karját húztam magam felé mire rám nézett.
-Hmm mi?-furcsállva néztem rá, nagyot sóhajtottam és az erkélyhez mentem.
-Hazza erre semmi szükség, hagyd.-eszemben sincs hagyni, ha ennyire rémülten nézett ki az ablakon valami oka csak van. Kilépve az erkélyre néztem szét, de semmi érdekeset nem láttam, egészen addig míg az lőttünk lévő hotel ablakára nem néztem. Berontva a szobába riasztottam Gemmát, hogy szóljon a zsaruknak. Gyors tempóban dobáltam a ruhákat a bőröndbe, Lou lehajtott fejjel állt az ajtónál.
-Kicsim semmi baj nincs, megvédelek. Lou kérlek ne csináld, néz rám.-elé lépve emeltem fel a fejét.
-Oké Harry, minden rendben, tudom, hogy amíg te itt vagy nem bánthat, csak megijedtem még is csak 10 éve nem láttam.-magamhoz húzva próbáltam megnyugtatni ami sikerült is.
-Pakoljunk.-gyorsan össze dobtuk a megmaradt ruhákat és kimentünk a folyosóra. Apa a zsarukkal ordibált, meglátva minket elhallgatott.
-Oké srácok itt van értünk egy autó az kivisz minket a reptérre és irány Tennesseei.-apu hangja elszántan csengett, szereti Lout és nem akarja, hogy baja essen. Szemem sarkából Angelék tűntek fel.
-Itt van, itt van, Troy itt van.-Angel lihegve támaszkodott az egyik zsarura, de az ellépve mellőle állt mellénk.
-Igen hölgyem Harry már előbb értesített minket erről, éppen ezért vitetjük el a családot máshová.-apu gyűlölködve nézte a kis csapatott, furcsa mód Taylor is itt volt, de nem vettem figyelembe.
-Oké ez remek ötlet és hova megyünk, ja és mikor indulunk?-Angel természetesen simított végig Louison mire közelebb húztam magamhoz.
-Elnézést hölgyem, de azt, hogy maguk hova utaznak azt nem tudom, de velünk nem jönnek.-Ed lépett ki a liftből Gemmával a nyomában.
-Már hogyne mennénk hisz ő a fiam.-Angel hátra dobva haját próbált közelebb férkőzni Louhoz, de nem engedtem meg neki.
-Nem vagy az anyám és nem is jöttök velünk. Engem hidegen hagy, hogy te mit akarsz, de többet a közelembe ne gyere!-Lou Angel arcába ordított, tátott szájjal néztem rá.
-Nos, menjünk a kocsi már vár.-Anya diadalittasan állt meg mögöttünk, Lout kézen fogva vezettem a lifthez.
-Jól vagy kicsikém?-anyu aggódva ölelte át.
-Igen anyu jól vagyok.-kicsinek is sokat hívta anyának, anyu szemeiben könnyek csillogtak.
-Oh kicsim nem hagyom, hogy elvegyenek tőlünk. Már te is Styles vagy.-könnyeit törölgetve csapódott apu karjai közzé.
-Nos ami ezt az ügyet illeti már jól haladunk a bíró elfogadta és ha minden jól megy akkor Louisnak el kell menni-e megcsináltatni a papírokat és  tényleg Styles lesz.-Ed boldogan közölte a híreket, Lou örömkönnyek között vetődött karjaim közé. Leérve a halba jelentkeztünk ki, kint beültünk a kocsikba és mentünk a reptérre.
Megint magán géppel mentünk, hogy ne legyen baj. Becsekkoltunk és szálltunk volna fel a gépre mikor valaki megrántotta a karomat.