31.rész

Sziasztook!!

Sikeresen lebetegedtem (ismét) így van időm írni :) 

Nos ebben a részben Gemma be vall valamit Harryéknek amin még Ed is meglepődik, Lesz sírás és még sok minden más is :) Nem tudom mikor fog jönni a következő rész, ha lesz időm akkor hozom :) 

Készülök egy meglepetéssel is :) azt majd akkor fogom elmondani/leírni ha már teljesen biztos vagyok mindenben :) Kommenteljetek, hogy hogy tetszett ez a rész és, hogy hozzam-e a kövit :) 

Nem sokára hozom a részt az IIWII-be, lesz egy oneshotom is majd a Shortes be és az Elzárva a külvilágtól rész is jönni fog (amit lehet át írok kicsit!!! )

Remélem tetszik ez a rész is :) Jó olvasást :) 

Sok sikert a sulihoz és kellemes olvasást!!

Harry
Aggódva néztem a nőverem és Edet, tudom, hogy együtt vannak, de nem értem őket. Anyuból kitört a sírás, apa pedig csak meredt maga elé, Ed pedig lefehéredett.
-Srácok mi folyik itt?-hangom remegett mire Gem elmosolyodott amit nem értettem.
-Felhívtam az egyik barátnőm és beszélgettünk, felhozta, hogy mennyire beteg, elmesélte, hogy mik a tünetei, kiderült, hogy terhes és, megcsináltam egy terhességi tesztet.-Ed elképedve nézett rá, Gemma felmutatta a kis kütyüt amin két darab csík volt, mindenki elképedve nézte Edet aki karjaimba kapta Gemmát.
-Ezt....fel kell dolgoznom.-apu furcsállva nézte Annet aki felállt és ugrándozni kezdett.
-Unokám lesz!-mint egy tini lány tapsikolni kezdett, kitört belőlünk a nevetés.
-Hazza? Nem mondasz semmit?-félve nézett rám mire hideg pillantással néztem rá.
-Nagybácsi leszek.-hangom halk, szinte leheltem a szavakat.
-Ha ezek után nem vigyázol a nővéremre levágom a himbi-limbit és feldugom!-keményen megveregettem Ed vállát és magamhoz szorítottam Gemmát.
-Gratulálok Gem.-Lou mosolyogva hajolt és megölelgette a vigyorgó lányt.

Gemma
Fáradtan dőltem Ed mellé, könnyeim patakokban folytak le arcomon, Ed kétségbe esett arca jelent meg előttem.
-Mi a baj kicsim?-hangja sokat mondó és megnyugtató.
-Mi van ha baja lesz a babának? Ha a hallucinálásom valamilyen oknál fogva bajt hoz ránk, az sem tudni pontosan, hogy mi a bajom. Félek Ed.-zokogva estem a vállára, hátamat simogatta, ő is fél, hogy mi lesz velünk. Sosem hittem volna, hogy gyerekem lesz, bár Eddet régóta ismerem bízom benne és szeretem, egyáltalán nem bánom, hogy már most terhes vagyok tőle.
-Ne aggódj nem sokára minden kiderül, szívem én szeretlek és csak ez a fontos.-elérzékenyülve csókoltam meg, nagyon szeretem.

Louis
Harry boldogan rontott be az ajtón, mosoly füléig ért.
-Gyere Lou lesz egy nap kitérőnk LA-be, hogy ott legyünk Gemmával mikor megtudjuk, hogy tényleg terhes és, hogy egészséges a baba.-boldogsága letörölhetetlen, mosolya rám is ragadt. Kézen fogva mentünk ki és ültünk a többiekhez.
-Louis megkérhetlek, hogy gyere majd be velem a dokihoz? Ed teljesen sokkban van, Harry túltengésben anyuék meg veszekednének, hogy ki jöjjön.-mindenki felháborodva nézte Gemmát, mosolyogva öleltem meg és nyomtam egy nyálas puszit az arcára.
-Persze Gem szívesen bekísérlek.-vissza huppantunk az ülésbe vártuk, hogy földet érjünk, Harry mellettem duzzogva nézett ki az ablakon.
-Most haragszol?-lebiggyesztett szájjal néztem rá.
-Nem haragszom, de sajna igaza van, csak te nem vagy túltengésben.-kuncogva fúrtam a fejem a vállába, megsimogattam mellkasát, lefelé haladva megfogtam kezét és össze kulcsoltam.
-Oh ha te azt tudnád mennyire túl vagyok tengve.-elrévedve néztem pici kezemet az övébe. Boldog vagyok, hogy lesz egy lurkó a családba, remélem majd nekünk is lehet, egy béranyától vagy majd örökbe fogadunk egyet vagy többet.
-Nekünk is lesz majd gyerekünk?-érdeklődve fordultam Hazza felé.
-Nem tudom Lou, ehhez nem vagyunk még fiatalok? Szeretem a gyerekeket ezzel nincs baj, de szeretném elvégezni a suli és munkába állni, hogy rendes körülmények között legyen majd a gyerekünk.-mosolyogva hallgattam az elképzelést ami könnyen megvalósíthatónak hangzik, de tisztában vagyok vele, hogy ez egyáltalán nem ilyen könnyű.
-Ha már a sulinál tartunk, ki fog minket tanítani? Mert említetted, hogy nem mehetünk rendes iskolába.-beszéd közben a kezünkkel játszottam amit vigyorogva nézett.
-Nem tudom, ezt majd anyuékkal kell megbeszélni.-bólintva álltam fel és szedtünk össze a cuccunkat, nem vittünk sok mindent mert csak egy napra maradunk. A zsaru aki velük jött elmondta, hogy holnap 11-kor indulunk tovább, ha menni akarunk valahova minimum három biztonsági legyen velünk.
Ezután beszálltunk a bérelt kocsikba és elindultunk a kórház felé, Gemmán látszik, hogy ideges, de mondjuk meg lehet érteni. Leparkolva a kocsikat kiszálltunk, Gemma el ment bejelentkezni, ott elmondták, hogy a második emeletre kell menni.
-Elmegyek kávéért, ki kér?-mindenki egy igennel válaszolt így Ed és Harry ment el a kávékért.
-Gemma Styles?-egy közép korú, fekete hajú nő lépet ki az egyik szobából, Gemma karon ragadott és a nő után mentünk.
-Rendben ön a szerencsés apuka?-fejemet rázva kuncogtam fel, és álltam Gem mellé.
-Ő az öcsém.-Gemma vigyorogva nézett engem mire hálásan rá moslyogtam.
-Og bocsánat, akkor Gemma kérlek feküdj fel az asztalra és húzd fel a pólód.-tette amit a doktor nő mondott és oda állított maga mellé, megfogta a kezemet és idegesen a szemembe nézett, nyugtatóan rá mosolyogtam mire vissza mosolygott.
-Rendben akkor nézzük, ez hideg lesz.-zselét kent a hasára és egy fura formájú karral elkente  a zselét.
-Áh igen ott is van, kinyomtassam a képre?-Gemma könnyes arccal nézte a monitort, kinyögött egy igent mire a nő nyomott pár gombot.
-Körülbelül egy hónapos lehet.-Gemma lefehéredett és kétségbe esve nézett rám.
-Oké végeztünk, ezzel törölje meg magát, össze szedem a papírokat addig menjenek az öltözőbe.-kedvesen mosolyogva nyújtott Gemmának egy rongyot és kinyitotta az egyik ajtót.
-Lou baj van,-Gemma idegesen nézett rám, értettlenül néztem rá mire sóhajtott egyet.
-Nem lehet a gyerek Ed-é, csak pár hete vagyunk együtt és a baba 1 hónapos ami azt jelenti, hogy Ashton az apa.-lefehéredett arccal csúszok le a székben, Gemmából kétségbe esetten tör ki a zokogás.
-Na itt is vannak a papírok, tessék.-halvány mosolyt varázsolva az arcomra veszem el a papírokat és lapozom át, Gemmát vállánál fogva húzom vissza és az arcába tolom a papírt.
-Elnézést doktornő azt mondta, hogy a baba 1 hónapos, de ezen az van, hogy két hetes.-Gemma hangja vékony és reménykedő.
-Ja igen bocsánat, nem 1 hónapos hanem két hetes, elnézést.-Gemma megkönnyebbülten ugrott a nyakamba mire szorosan magamhoz húztam.
-Várjunk, a baba kéthetes, ti mióta is vagytok együtt?-Gemma elpirulva néz rám, elvigyorodom és kihúzom az ajtón, Ed falfehér arccal ül, Gemma elé lépve felkiált mire mindenki rájuk borul és egy nagy családi ölelésbe vonjuk Gemmát.

30.rész

Sziasztook!!

Sikeresen megírtam a 30.rész!!! El sem hiszem, hogy már itt tartunk :) 

Nagyon köszönök mindent Lorinenak mert nélküle nem ment volna :) és köszönöm nektek, hogy itt vagytok nekem! <3 Szeretlek titeket és nagyon köszönök mindent!! <3

Remélem itt lesztek velem és tetszeni fog a történet további része :) 

Szeretlek titeket <3

Sok sikert a sulihoz és jó olvasást!!

Harry
Feszengve ültem le apu mellé, torkot köszörültem, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Nem értem miért vagyok ennyire ideges, régen is rengeteget beszéltünk a lányokról, a kapcsolataimról, de sosem voltam ennyire ideges mint most. Tanácsokkal szokott ellátni és van úgy mikor a szexuális életemre kérdez és én nagy szájúhoz hűen mindent elmondok neki, de ez most más.
-Szereted őt?-Lout a fiaként kezeli, ezzel semmi bajom nincs, habár régen volt úgy, hogy féltékeny voltam Loura emiatt.
-Ő az életem, apa én azt hiszem megtaláltam azt akinek képes vagyok odaadni mindenem.-látta rajtam, hogy mindent teljesen komolyan gondolok. Sosem hazudtam nekik mindig mindent elmondtam és ez most sem lesz másképp.
-Hát afelől, hogy odaadod magad neki semmi kétségem nincs fiam.-nevetve kacsint rám mire szemem óriásira nyílik, tiszta szerencsétlen vagyok.
-Apu nem kell erről beszélnünk ha neked kényelmetlen, itt most nem lányról beszélünk és nem akarok kényes témáról beszélni veled, ha te nem szeretnél.-fülig pirulva fészkelődtem a kényelmetlen székben, apu meglepődve pillantott rám.
-Harry lehet, hogy nem lányról beszélünk, de ez engem nem zavar, Lou nagyon kedves fiú és biztos vagyok benne, hogy vigyáz rád, de attól még mesélhetsz a teljesítményéről.-röhögve dől előre, képek villannak fel szemeim előtt mire ölembe dobom a kispárnát, a Viagra teszi a dolgát.
-Hát öhm...az nagyon jó.-nyöszörögve próbálom kikapcsolni a nadrágom gombját, hogy ne nyomjon annyira.
-Csak jó? Ugyan fiam, ne szégyenlősködj már. Mesélhetsz nyugodtan, nem zavar.-meglepődve nézek apára, furcsállva méregetem. Hogy, hogy ne zavarja?
-Hát....mire vagy kíváncsi?-akadozva veszem a levegőt, csak reménykedni merek, hogy Lounak nem ennyire ciki a helyzete mint nekem, de hátra nézve látszik, hogy anyu nem kíméli őt. Hát, szókimondó egy család vagyunk, sajna.
-Ki szokott felül lenni?-pirulva hajtom le a fejem, nem hiszem el, hogy ennyire lazán tud róla beszélni, nekem miért nem megy ilyen könnyen? Bezzeg Louis biztos lazán kezeli a helyzetet!

Louis
Pirulva hallgatom Anne mondandóját arról, hogy mit olvasott arról, hogy hogyan zajlik két pasi között a szex. Nem kicsit lepődtem meg amikor tanácsokkal kezdett ellepni a gyenge pontokról.
-Anne ne aggodalmaskodj ezen, tisztában vagyok vele, hogy Harry, hogy szereti.-számra tapasztom a kezem és felnyüszítek, nem akartam kimondani, de már annyira szabadulni akartam.
-Igen ebben biztos vagyok, Louis drágám nem kell szégyenlősködnöd, ne aggódj te jobban jártál velem mint Hazz Robinnal.-kuncogva mutatott a küszködő Harryre, meglepődve néztem rá mire segély kérően pillantott rám.
-Miért mondod ezt, és Hazza miért néz ilyen kétségbe esetten?-sajnálkozva nézek szerelmemre tudván, hogy nem szabadulunk még egy darabig.
-Robint ismerve megkérdezi, hogy szoktátok csinálni és mi a gyenge pontod, hogy szereted, milyen hangos vagy, ilyesmik.-tágra nyílt szemekkel nézek Annere, nagyot sóhajtva pattanok fel és nagy léptekkel közeledek a megkönnyebbült Harry felé.
-Hazza velem jönnél?-karját megragadva rántom fel és húzom a szobába, kétszer is rá fordítom a kulcsot, sóhajtva leülök az ágyra és nevetve dőlök hátra.
-Miket kérdezett Robin?-kíváncsi vagyok tényleg azokat a kérdéseket tette-e fel és, hogy Hazz miket válaszolt.
-Az összeset tudni akarod?-félénken pillantott rám mire bólintottam.
-Megkérdezte, hogy ki van felül.-meglepve pillantottam rá.
-Mit válaszoltál?-megnyaltam számat a bevillanó képekre.
-Azt, hogy változó, azt is megkérdezte, hogy milyen a mély torkod.-beszívtam a levegőt és kéjese rápillantottam.
-És milyen?-felállva, előröl az ölébe ültem.
-Akár egy profi, és mindig tudod, hogy mit kell csinálni.-kajánul néz a szemembe, fellöki csípőjét mire nyögök egyet.
-Azt is megkérdezte, hogy szereted-e ha durva vagyok.-végig nyalt torkomon, fejem oldalra billent teret adva kutakodó nyelvének.
-Megkérdezte, hogy én hogy szeretem.-vállánál fogva hátra döntöttem, csípőjén megemelkedve kicsit lehúztam a felsőm.
-Mélyen és durván szereted.-lehajolva végig nyaltam nyakán és lehúztam a pólóját.
-Megkérdezte, hogy mik a gyenge pontjaim.-mosolyogva hajolok a füle mögé.
-A mellbimbóid, a csípő csontod és a füled mögött.-csókokat hintve a nyakára megyek egyre lejjebb amíg a nadrágjához nem érek.
-Meg kérdezte, hogy milyen gyorsan megyek el.-már nem vagyok benne biztos, hogy ezeket tényleg feltette-e vagy csak így mondja.
-Általában a torkomig szoktalak nyomni és három, négy nyelés után már el is durransz.-végig simítva rajta nadrágon keresztül, felpattanok és kivágtatok a szobából.
-Louis William Tomlinson!-ismerős a helyzet, csak abban tér el, hogy én ordítottam utána. Nevetve dobom le magam Anne mellé mire vigyorogva néz rám.
-Ott hagytad felizgulva?-szoknom kell még ezt a szókimondottságot, de talán menni fog.
-Igen.-nevetve dőltem hátra, Harry füstölögve pattan mellém és csókolt meg, az ismerős Viagra már is a nyelvemen van.
-Megtaláltam a Viagráidat.-gonoszul mosolyogva megy vissza szobába, kétségbe esve lihegek, Anne ijedten néz Robinnal együtt.
-Mi az kicsim? Jól vagy?-Anne sápadt arca rajzolódik ki a látókörömben, mire bólogatni kezdek.
-Hazza, lenyomott a torkomon egy Viagrát.-vissza fojtott hangon szólalok meg, el is felejtettem az annál dugót, már értem miért is volt Hazza annyira kétségbe esett mikor rám nézett.
-De miért?-Robin vissza fojtott röhögéssel küzdött, Anne meglepve nézett rám.
-Mert én is ledugtam egyet a torkán és most ott hagytam.-sóhajtva álltam fel és andalogtam vissza a szobába ahol Hazza feküdt, meztelen. Kulcsra zártam a szobát és mellé ültem, keze magán dolgozott és engem nézett.
-Mi az Lou, kezded érezni a hatását? Jó féle, elég gyorsan teszi a dolgát.-szavaira nem tudtam annyira oda figyelni, szemem és minden sejtem egy pontjára összpontosított.
-Hazza, kérlek.-nyűglődve húztam le magamról a ruháimat és meztelenül ültem vissza Hazz mellé.
-Nem Lou, mit szólnál ha játszanánk?-kajánul mosolyogva ült fel, érdeklődve néztem rá.
-Mit?-vágyam teljesen eluralkodott rajtam, remegtem és őt fixíroztam.
-Ha eléred, hogy ordítsak szex közben akkor kiveszem a dugót is és mivel a fogadás már lejárt és nem tudtad annyira kiélni magad, ezért egy hétig “szolgálni“ foglak, te leszel az úr én pedig a szolga, de neked egy hangod nem lehet, nem nyöghetsz a nevemet sem, csak halk lihegés.-vigyorogva dőlt hátra, incselkedve megrázta a csípőjét mire rá vetettem magam.
-Akkor ha nyerek bármit csinálhatok?-nevetve bólintott mire megmarkoltam, nem lesz nehéz, de könnyű sem. Nagy levegőt véve gyorsan leengedtem a torkomon, állkapcsom ellazítva nyeltem egyet és eszeveszett tempót kezdtem diktálni. Hazza száját nyögések hagyták el, de tisztán kivehető volt, hogy vissza tartja.
-Ha nem.......sikerül..ahh...ahhhhkkor én leszek az úr!-nyöszörögve lökte fel a csípőjét mire még mélyebbre került a torkomba, szememből kifolyt pár könnycsepp, de nem foglalkoztam vele, fenekéhez vezettem kezem és feldugtam egyszerre két ujjam. Természetesen nem azt akartam, hogy a fájdalomtól ordítson, de eléggé durva egy menet lesz és nem akarom, hogy fájjon neki.
-Istenehhhm...ez..nagyhhhon....jhhhó.-bele nyögött a mondatba ezért nem nagyon volt kivehető mit is akar mondani, de nagyjából megértettem. Gyorsabb tempóra kapcsoltam és még egy ujjam hozzá raktam, nyeltem és gyorsan toltam a tokomra ami nem volt valami kellemes, de nem érdekelt, neki tetszett és ez a lényeg. Éreztem, hogy már nem kell sok neki és eléggé ki is tágult már ezért abba hagytam és feltérdeltem. Nem babráltam az óvszerrel hanem keményen belé vágódtam mire, kezével betapasztotta a száját. Durván mozogtam, alhasam a fenekéhez csapódott furcsa hangot hallatva ezzel. Lefogtam kezét, hogy ne tuja befogni a száját, kihúzódtam belőle teljesen, nagy levegőt vettem és belé vágódtam mire fel ordított, mosolyogva vettem lejjebb a tempót tudva, hogy nyertem.
-Ne merj lassítani! Durván akarom!-eleget téve kérésének váltottam vissza és oldalazva kezdtem benne mozogni, nevemet ordítva ment el. Pihegve dőltem mellé, magamra húzva a mellkasomra fektette fejét.
 -Nyertem, ordítottál.-kifújva a levegőt végig simítottam ágyékomon mire felszisszentem.
-Asszem egy darabig nem lesz durva menet.-sajnálkozva nézett rám mire rá mosolyogtam.
-Nagyon fáj?-halvány mosollyal az arcán hajolt oda és nyomott rá egy puszit. Felnyögtem mire elhajolt.
-Egy kicsit, csak várni kell és jobb lesz.-bólogatva hajolt számra és csókolt meg.
-Srácok kérlek gyertek ki.-Ed meggyötört hangjára felkaptuk a fejünket, mivel nekem nem volt tanácsos feszülős nadrágot felvenni ezért egy melegítőbe bújtam. Hazza nem törődve semmivel csak egy alsót vett fel. Egymás kezét fogva kimentünk és leültünk Anneék mellé.
-Hazza édesem jól ki van karmolva a hátad.-tátott szájjal, lesokkolva ültem Robin mellet aki megpaskolta a hátam.
-Bocs.-nyöszörögve vetettem oda Hazznak aki elmosolyodott.
-Nem baj, nekem tetszik.-nevetve huppant Anne mellé, fájdalmas arckifejezéssel sikkantott fel mire ijedten kaptam fel a fejem.
-Jézusom jól vagy?-Anne érdeklődve nézett rám mire lehajtottam a fejem.
-Persze, csak kímélnem kell a fenekem.-meg kell szoknom, hogy a szülei előtt is ilyen szókimondó.
-Hát drága Lou nagyon úgy tűnik egy ideig te leszel alul.-tágra nyílt szemekkel néztem Robint, aki nevetett az arckifejezésemen.
-Oh ugyan apu, Lou szeret alul lenni.-kaján mosollyal nézett rám mire elpirultam, ezt nem hiszem el.
-Miért is hívtatok ide?-hangom cincogóra váltott amin Hazz jól mulatott. Ed a segítségemre sietett.
-Nos el kell intéznünk pár papírt ezért Los Angelesbe utazunk Gemmával, ő a neved át írására kell mert az utolsó simításokhoz kell egy családtag és Gemma most nélkülözhető nem úgy mint Hazz vagy Robin és Anne.-megértően bólogattunk holott éreztem nem csak ennyiről volt szó.
-És mi a másik dolog? Mert érzem, hogy van még valami.-úgy látszik nem én vagyok az egyedüli aki ezt észre vette.
-Semmi Hazz, nincs semmi.-Ed megnyugtató, hamis mosolya mindent elárult.
-Hagyd Ed, tudniuk kell.-Gemma fáradtan és sápadtan ült le Ed mellé. Nem értettünk semmit és rossz érzésem van.

29.rész

Sziasztook!!!!

Hát elérkeztünk a 29.részhez is :) remélem tetszik :)

Tudom meglepő amit Robin tett és nem is erre számítottatok, azért remélem tetszik :)

Nem tudom mikor jön a következő, valamikor hétvégén, nem tudom majd a csopiba írok (a csopi linkjét az elérhetőségeknél megtaláljátok!!) Remélem mindenkinek jól telik a suli :) Én hamarosan jelentkezni fogok :) 

Sok sikert a sulihoz és Kellemes olvasást!! :) 

Robin
Magamban röhögve dugom a hátam mögé a fekete táskát, Anne mögöttem vörös fejjel próbálja vissza tartani a röhögést.
-Apa minden rendben?-Harry aggódó arc kifejezésére megsajnálom szegényt, de nem mondok le a tervemről.
-Hát attól függ...-számat elhúzom a hatás kedvéért és elő húzom a fekete táskát, a tartalmát a földre borítom mire Lou szemei kikerekednek, Hazza pedig beszívja a levegőt. A szex játékok pedig össze-vissza gurulnak.
-Robin ez nem az aminek látszik.-Lou habozva lép előre mire rá kapom a tekintetem, megáll és Hazza mögé bújik.
-Megmagyarázzuk, mi csak.....-égő vörös fejjel öleli magához a könnyes szemű Lout.
-Ugyan ezen mit magyarázol meg?-sajnálkozva nézek Loura, arra nem számítottam, hogy elsírja magát.
-Hát ez.....ahm.-Lou kétségbe esve néz Annere aki megsajnálja és át öleli.
-Nyugi drágám semmi baj, Robin nem haragszik csak megakart tréfálni titeket.-mosolyogva nézek a ledöbbent párosra, óvatosan hátrálok Hazzra nézve aki mérgesen méreget.
-Apa! Azt hittem, hogy megharagudtál vagy megundorodtál, ilyennel ne tréfálj!-bocsánat kérően nézek rájuk, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen komoly.
-Bocsánat srácok.-szégyenkezve hajtom le a fejem, nem ez volt a szándékom.
-Semmi baj, csak ez furcsa volt.-érdeklődve nézek le a fiamra aki az intim dolgokat szedegeti vissza a táskába. Louis érdeklődve néz Hazzra aki egy mű dákot tart a kezében, Loura nézve megnyalja a száját és kacsint, Lou pirulva bújik Anne karjaiba aki ebből nem vesz észre semmit. El sem merem képzelni mit csinálnak ezek ketten, ha olyanra kerül a sor. Fejemet rázva húzom Annet előre, elvéve a polcról egy zacskó mogyorót kapcsolom be a TV-t.

Harry
Vigyorom letörölhetetlen, kezemben a táskával ülök Lou mellé. Alaposan körbe nézve veszem elő a táskát, kinyitva szerelmem orra elé tolom. Bosszúsan néz rám, nyelvét kiölti és feláll, kezemet megfogva vezet a mosdóba.
-Hazza hagyd már abba még valaki észre veszi!-lehunyt szemekkel nyalom meg a szám, kinyitva szemeim szorítom őt a falhoz, szájához hajolok és durván csókolom meg.
-Harry.-nevemet számba nyögi mire fellököm csípőm, akaratlanul is megharapom száját mire hangosan nyöszörög.
-Mi az kis csillag, mit szeretnél?-csípőmet akaratosan dörzsölöm az övéhez, hangom mélyebb az átlagosnál.
-Csinálj valamit!-hangja karcos és kéjes, nyakába hajtom fejem és szívni kezdem érzékeny pontját.
-Oké csinálok valamit.-elengedem és kimegyek a mosdóból, mosolyom arcomra fagy ahogy apu mindent tudó mosollyal néz rám. Lou pirosló arccal megy el mellettem, megragadja a fekete táskát és magával húz a szobába, még elkapom anyu és apu aggódó pillantását mire rájuk kacsintok.

Anne
Féltem a fiam ez nem vitás nem akarom, hogy baja essen bár biztos vagyok benne, hogy Lou vigyáz rá, nekem akkor is furcsa elképzelni őket, úgy. Idegesen tördelem a kezeimet, tisztában vagyok azzal, hogy is működik ez, mert utána néztem. Kicsit elrettent a dolog, Hazz annyira érzékeny nem akarom, hogy baja essen, és Lou? Mi van ha neki is fáj?
-Édesem minden rendben lesz.-Rob mosolyogva simít végig arcomon, tudatában van a dolgokkal, bár ő is aggódik a fiáért, azért megbízik Louban ahogy én is.
-Tudom, de féltem őket.-elrévedt tekintettel nézek a szoba felé amely mögött a két fiú van és kitudja mit művelnek.

Louis
Mérgesen fújtatva lököm le az ágyra, durván nyúlok le és letépem a felsőmet, nadrágomból kibújva szagatom le az övét is. Felé mászva lehúzom róla a felsőjét is, alsónadrág takarta testünk össze simul amire felsóhajtok.
-Láttad anyuék tekintetét amikor behúztál a szobába a táskával a kezedbe?-arcom vörösbe fullad ahogy eszembe jut bármit meghalhatnak.
-Nem láttam, de nem is tudom miért hoztam a táskát is be, talán nem akartam, hogy a bábút is megtalálják, elég ha kinyitják a titkos rekeszt.-nagyot sóhajtva szállok le róla és fekszem mellé.
-Hogy fért be a táskába?-furcsán méregetve nézek rá, elnevetem magam és lehúzom a fejét egy csókra.
-Kicsim az gumiból van össze lehet hajtani.-csodálkozva néz végig rajtam, arcára huncut mosoly húzódik, értetlenkedve nézek rá.
-Te nem vagy gumiból, de mennyire vagy hajlékony?-szemöldökét fel-le húzogatva ül a csípőmre mire felnyögök, feneke súrolja a farkam egyes részeit mire fellököm a csípőm.
-Próbáld ki mennyire vagyok az.-levegőt préselve a tüdőmbe ülök fel és állok négy kéz lábra, fenekem arca előtt “lebeg“ mire erősen rácsap. Hangosan felnyögök mire még egyet ráüt. Szája óvatos puszit hint az alsómmal fedett fenekemre mire felsóhajtok. Ujjait alsóm korcába akasztva húzza le, nyelvét végig vezeti vágatomon mire akaratosan arcára tolom magam. Kuncogva csap rám megint, megvonaglok, arcom a takaróba nyomom és jobban kinyomom a fenekem.
-De izgató vagy Tommy.-felkelve mögülem magához veszi a táskát, megnyálazza a banánt és óvatosan feldugja, könnyeim folyni kezdenek, csípőm mozgatni kezdem, de fenekemre csap.
-Hazza ne már.-hátsómhoz nyúlva akarom kihúzni magamból a mű banánt, de lefogja a kezeim és rárak egy bilincset. Csodálkozva nézek a meztelen Harryre aki felránt mire össze görnyedek.
-Gyere szívem jó lesz, ne aggódj.-megnyugtatóan simít végig gerincemen, kezemet megfogva vezet az ajtóhoz.
-Állj kézen!-tágra nyílt szemekkel nézek rá, de teszem amit mond, kezeimet a földre hejezve dőlök az ajtónak, fenekem feszítő érzés fogja el. Harry a banán végét megfogva húzza ki, megkönnyebbülten sóhajtok fel, hideg dolgot érzek meg jobb farpofámon mire megrándulok.
-Nyugi próbálj nem feszíteni!-fenekem egy annál dugóval gazdagodik mire remegni kezdek. Hazza segít újra talpra állni, élvezetesen nyögve dőlök neki, megfogva a dugó végét kezdi mozgatni, de nekem ez nem elég. Panaszosan nyögve markolom meg a kicsi Stylest, csuklóm megragadva lök az ágyra. Nadrágját megragadva veszi magára, felsőjét magára húzza mire értetlenkedve nézek rá.
-Oké elsőnek is, alsót miért nem vettél fel és a bilincset levennéd? Oh és még valami, mi a fészkes fenének öltöztél fel!?-hangom pár oktávnyival mélyebben szólt mint kellet volna, de ez érdekel a legkevésbé.
-Azért öltözöm mert fázok és igen leveszem a bilincset, az alsó meg nem kell.-vállat rántva húz fel magához mire neki dőlök.
-Azért a dugót azt kiveszed?-fejét rázva nyúl a ruháimért és adogatja rám az alsót kivéve.
-Nem veszem ki ne is álmodj róla, addig amíg a szállodához nem érünk nem.-gonosz mosolyom vissza fojtva bújok a nyakába. Eltolva kicsit megfogom az alsóinkat és belerakom a táskába, észre vétlenül kiveszek egy darab Viagrát és a nyelvemre teszem, gondosan ügyelek, hogy ne nyeljem le. Felállok és felé fordulok, a táskát vállamra veszem, pipiskedve próbálom elérni a száját, megkönnyítve a helyzetem hajol le és csókol meg. Fejét megfogva nyomom le a nyelvem a torkán, a Viagrát letolom nyelőcsövén mire öklendezve lök el.
-Mi a franc volt ez?-kétségbe esve néz rám mire ördögien felnevetek.
-Bennem egy annál dugó van, benned pedig egy Viagra.-gonosz mosolyt villantva rá kacsintok és kisasszézok a szobából. Anne aggódva néz rám, felsóhajtok és hozzájuk megyek.
-Anne beszélhetnénk?-nyugtatóan mosolyogva fogom meg a kezét és hátra húzom, intek Harrynek, hogy menjen Robinhoz. Mindkettőnkre vár egy hosszú és kínos beszélgetés.

2/28.rész

Sziasztook!!!

Egy kis kihagyás után újra itt vagyook!!!!!! Eléggé információs rész lett, sok dolgot megtudnuk és remélem elnyeri a tetszéseteket !!! A következő rész nem tudom mikor érkezik, de  a faces csoportba írni fogok (a csopi linkjét megtaláljátok az elérhetőségeknél!!)

Remélem mindenkinek jól telt az első sulis hete!! (nekem szörnyű volt) 

Kellemes hétvégét és Jó olvasását!!!!

Ed
-Te mit keresel itt?-Gemma hangjára mindhárman felkaptuk a fejünket, szemöldök ráncolva mentem az utastérbe.
-Gemma drágám kihez beszélsz?-Gem szemöldök ráncolva nézett rám és mutatott az üres levegőbe.
-Eleanor ott áll.-tágra nyílt szemekkel néztem rá, élesen beszívtam a levegőt, Anne mögöttem szipogni kezdett.
-Gemma drágám ott nincs senki, bevetted a gyógyszereid?-lehajtott fejjel lépett közelebb hozzám, magamhoz húzva pusziltam meg homlokát.
-Ed, én tényleg láttam őt.-keservesen felzokogott amire a szívem belesajdult.
-Kicsim semmi baj, gyere pihenj le kicsit.-könnyekkel a szemembe ültettem le, fejét ölembe húzva feküdt el a széken. Szeméből patakokban folytak a könnyek, sírva aludt el.
-Most mi lesz? Ha ezt Hazz megtudja nagyon maga alatt lesz ahogy Lou is, de Gemma ezt nem tudja kontrollálni előbb-utóbb megfogják tudni.-Robin hangja halk és fáradt, teljesen igaza van, Lounak is van elég baja és az, hogy Gemma beteg csak tetézi a dolgokat.
-Muszáj lesz elvinnünk egy orvoshoz, elutazunk Gemmel legalább míg Lou ügye helyre nem jön aztán vissza jövünk, Gemmának nem tesz jót ennyi feszültség.-egyetértően bólogatott mindenki.
-Rendben, akkor hova mentek?-Anne szemei vörösek és duzzadtak, sajnálom szegényt, hisz Lou olyan neki mintha a fia lenne, ráadásul Gemma is beteg, fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk.
-Szerintem Los Angeles megfelelő lesz, ismerek ott egy remek orvost, ő majd segít nekünk, de Hazznak mit mondunk?-elgondolkodva nézek rájuk, az igazat nem mondhatjuk el, hisz még mi sem tudjuk pontosan mi is ez Gemmánál.
-Nem tudom Ed, de valamit ki kell találnunk, talán elmentek intézni Lou költözését és a nevének át íratását?-Anne reménykedve nézett rám, a legjobbat akarja a gyerekeinek és én a legjobbat akarom adni Gemmának és segíteni akarok Louison és Harryn.
-Oké ez részben igaz is mert az ügyvéddel is beszélni akarok, a nevéhez meg kell egy családtag így nem lesz feltűnő, hogy Gemma is velem jön.-fáradtan dőltem az ülésbe, Gemma arcára nézve könnyek gyűltek a szemembe.
Nem akarom elveszíteni.

Eleanor
-El drágám figyelsz te rám?-Angel vállam megragadva rántott fel az asztaltól, amióta megbízott azzal, hogy szakítsam szét az álom párt teljesen megismerhettem az igazi Tomlinson szülőket akiket csak a pénz hajt. Szerencsétlen szülők azt hitték, hogy Lou segít majd nekik kifosztani a gazdag Stylessokat, csak arra nem számítottak, hogy Lou még mindig oda van Harryért.
-Igen Mrs.Tomlinson.-régen kedveltem, de teljesen megváltozott, mára egy pénz éhes kurva lett belőle. Kedvelem Lout és semmi bajom a melegekkel, sőt szerintem aranyosak! De a pénz élteti az embert, és nekem nincs pénzem, anyukám pedig beteg, gyógyszerekre meg nincs pénzem így köteles voltam segíteni Angeléknek.
-Kis szívem te azért vagy, hogy vissza szerezd a fiam, nem inoghatsz meg mert különben elintézem, hogy az anyád utcára kerüljön betegen és te végig fogd nézni ahogy haldoklik!-szavaira könnyek gyűltek szemembe, bólintva egyet, hogy tudomásul vettem mondandóját vissza ültem a gép elé és a biztonsági felvételeket néztem. Az egész repülőre kamerákat szereltettünk fel és a hotelben is azok vannak így tökéletesen tudni fogjuk, hogy hol és mikor, hova mennek.

Louis
Álmosan fordultam át a másik oldalamra ahol egy mosolygós Harryvel találtam szembe magam.
-Mióta nézel?-hangom rekedt és a szokásosnál is karcosabb, arcom dörzsölve csúsztam hozzá közelebb.
-Nem régóta, jól aludtál?-hangja mély volt a reggeli ébredéstől.
-Igen jól, bár a nyakam beállt és éhes is vagyok.-nyakam nyomkodva ülök fel és húzom magamra a takarót, nyöszörögve emelem fel a fejem, Ed mosolygós arca bukkan fel, mosolya nem az igazi és a szemei is vörösek.
-Sziasztok srácok, lenne itt valami amit elfelejtettem megemlíteni nektek.-hamis mosollyal ült le a lábamhoz, szemöldök ráncolva néztem rá.
-Valami baj van?-hangomból kihallatszott a fáradság, már elegem van ebből, normális helyzetben örülnék, hogy ennyit utazhatok, de nem ilyen áron.
-Jaj nem nincs semmi baj, csak Los Angelesbe utazunk Gemmel elintézni a költözést és beszélnünk kell még a hivatallal, hogy elintézzük az utolsó simításokat a neveddel illetően, de ehhez kell egy család tag. Mivel Hazza tuti nem hagyna itt, Robin és Anne pedig nem mehet el ezért Gemma jön velem.-hangjában volt valami furcsa él és az, hogy nem nézett a szemünkbe csak jobban biztosított arról, hogy van még itt valami, Hazzra nézve ő is furcsán méregette vörös barátunkat.
-Ed van még valami?-Harry hangja parancsoló volt, Ed szemébe könnyek gyűltek, de kipislogtak őket.
-Hazza én és Gemma....együtt vagyunk.-makogva beszélt, hangjába még mindig volt valami furcsa él, de most már a szemünkbe nézett, valamit még titkolt, de ha nem mondja el hát akkor nem.
-Oh én erre nem tudok mit mondani......de ha megbántod levágom a karod és feldugom a seggedbe!.-hangjában fenyegető él csengett, Ed nagyot nyelt és bólogatott kétségbe esett fejére nézve kitört belőlem a röhögés amire mind ketten elmosolyodtak.
-Harry azonnal gyertek ide!-Robin ordítására mind felpattantunk és kiszaladtunk ahol furcsállva néztünk szét.

1/28.rész

Sziasztook!!!

Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid és ennyit kellet rá várni, de a koli miatt nem tudok mindig lenni!!

A folytatását pedig hétvégén kapjátok meg!!

Harry
Sietve lépdeltem a kicsi szoba felé mögöttem Louval. Szegénykém nem érti mi a bajom, az igazság az, hogy már én sem értem. Lout magam előtt beengedve léptem utána és zártam be az ajtót.
-Lou amit mondani fogok lehet nem fog tetszeni.-mindenhova néztem csak rá nem.
-Mi az, hogy nem fog tetszeni? Hazz megijesztetsz.-kétségbe esve markolta meg felsőm.
-Nem sokára kezdődik a suli és a zsaruk nem igen akarják, hogy suliba menjünk, tudom mennyire fontos ez neked hisze nem jártál még iskolában és tudom, hogy vártad már meg minden, de nem mehetsz.-nem néztem rá, annyira sajnálom, hisz annyira várta már a sulit, már jövő képe is volt, együtt sétálunk a folyosón és sok barátunk van.
-Jaj csak ennyi, én meg már kezdtem aggódni, Hazza nem baj ha nem megyünk suliba igaz kicsit szomorú vagyok, de nem baj megértem, de akkor te sem mész ugye?-megkönnyebültem öleltem magamhoz, fejemet ráztam nemleges választ adva. Szerencsére anyu megértette, ha Lou nem megy akkor én sem. Margaret egy nagyon kedve nő, ő fog majd tanítani minket.
-Gyerekek gyertek ide kérlek.-anyu hangja nyugodt volt, de valamiért rossz érzésem támadt. Kiandalogtunk és leültünk anyuék mellé, kinézve az ablakon csodás táj tárult elénk.
-Nos még van sok időnk míg oda érünk viszont lehetséges, hogy Angelé is ott lesznek, nem tudom, hogyan de valahogy megtudták hová megyünk.-megértően bólogattunk Lou kicsit lelombozódott, de megértette és nem zavarta.
-Rendben akkor baj lenne ha elmennénk aludni.-már tényleg elhittem, hogy fáradt mikor fenekét hozzám dörzsölte.
-Persze menjetek csak.-mosolyogva felálltunk és magunkra zártuk a szobát. Vadállat módjára lökött az ágyra és rám mászott, csípője ütemesen dörzsölődött ágyékomnak amire felnyögtem.
-Édes mit művelsz?-nyakamhoz hajolt és megszívta a fülem alatt, számba haraptam és lelöktem magamról.
-Baj van nem akarod?-elszégyellve magár ült fel, elmosolyodtam és mögé ültem.
-De akarom csak majdnem elsültem.-pirulva dugtam arcom a nyakába.
-Oh értem, de Hazz én tényleg fáradt vagyok.-ellazulva dőlt a mellkasomra, átölelve dőltem hátra.
-Akkor aludjunk mert én is az vagyok.

Gemma
Vigyorogva néztem Edet, anyuéknak sikeresen elmondtuk már csak a srácok vannak.
-Kicsim szerintem mondjátok el most, nemrég mentek be nem hiszem, hogy annyira belemelegedtek volna egymásba, még.-anyu huncut mosollyal nézett az ajtóra mire bólintottam, a pótkulcsot leakasztva nyitottam be, mosoly húzódott a számra.
-Jaj, de édesek.-anyu boldogan felsóhajtott, Hazz tényleg szerelmes, de még mennyire, hogy az. Apu hozzájuk lépett és rájuk húzta a takarót.
-Nagyon aranyosak. Remélem Lousinak semmi baja nem lesz és ha ennek a cécónak vége hozzánk költözik.-sóhajtva léptem ki a szobából ahol Eleanorral találtam szembe magam.

Első Díjam :)

Sziasztook!!!

Nagyon szépen köszönöm Lorine-nek amiért adta/küldte nekem ezt a díjat!

Rengeteget köszönhetek neki és nem is tudom, hogy háláljam meg neked drága Lorine :) 

No Control -ahonnan a díjat kaptam-

"Biztosan ti is találkoztatok már olyan bloggal, ami tényleg igényesen volt megírva, és eszméletlen alap történettel rendelkezett, viszont az író, semmilyen visszajelzést nem kapott. Ott virítottak a feliratkozók, de kommenteket, és pipákat nem kaptak. Ilyenkor elgondolkodom rajta, hogy milyen érzés lehet az írónak így? Elsősorban magunknak írunk, de legbelül tudjuk, hogy a visszajelzések is sokat számítanak. Ennek érdekében szeretnék elindítani egy kampányt, ami segítene felfedni a JÓ írókat, hogy minél többen eltudják olvasni a sztorijaikat, hiszen megérdemlik, és az olvasók is élményekkel gazdagodhatnak!"

Feltételek:

Megköszönöd annak, akitől ezt a "díjat" kaptad, hiszen ennyi mindeninek jár, és az alapműveltség része.
Beleolvasol annak a blogjába, akitől kaptad.
Ha tetszik, hagyj nyomot magad után, hiszen ennyit megérdemel, főleg ha a tetszésedet is elnyerte! (Ha nem, akkor ezt kihagyhatod.)
Írj 3 dolgot, ami tetszett a történetben, vagy az íróban.
Írj 2 dolgot, amin viszont még javíthatna! Ennél a lépésnél figyelj, hogy ne legyél bántó, és a tanácsaid építő jellegűek legyenek!
Írj egy kis ajánlót, hogy mit gondolsz összességében a blogról, kinek ajánlod, stb.
Küldd tovább embereknek, de figyelj, hogy legyenek köztük olyanok, akik szerinted jól írnak, de nem kapnak elég figyelmet! Küldheted híresebb blogoknak is, így többen megtudhatják, hogy van ez a mozgalom, és persze az ő történeteiket sem ismeri mindenki, egy kis plusz, mindenkinek jár! Csak kérlek figyeljetek arra, hogy annak már ne küldjétek, aki 40-szer megkapta!
Rakjátok majd ki a blogotok modulsávjába ezt a képet, de úgy, hogy erre a bejegyzésre mutasson!

3 dolog amit imádok Lorine-ben és a blogjában:

1. Drága Lorine imádlak amiét olyan segítőkész vagy
2. az írásmódod fantasztikus, imádom ahogy a Teen Wolfot keverted a One Directionnel :)
3. A történet eléggé izgalmasnak ígérkezik

2 dolog amit javítanod kellene.

------------ nem tudom a fogalmazás, a design mind jó :P

Ajánló:

A történet fantasztikus! Egy Teen Wolf és egy One Direction imádónak maga a menny!

Lorine fantasztikus író és a fogalmazása is nagyon jó !!! 

Ajánlom még a Larryseknek is!!!!!!!!

Akiknek küldöm:

RayLittle - Underdogs

Diána Csöndes - Far Away

Sky - Hell Breaks Loose

Liz Fray - Together Again

27.rész

Sziasztook!

Ne haragudjatok amiért ennyi kihagyás volt! Bocsánat!!!

Nos remélem tetszik ez a rész is :) Igyekezni fogok a következő résszel!!

Nem sokára iskola és ha törik, ha szakad én hétvégente hozni fogok részeket!! -remélem-

Úgy érzem cserben hagytalak titeket amiért ne hoztam ennyi ideig részt, de

Mama egyre rosszabbul van, Domi szülinapja és az évfordulónk volt, a sulira is készülnöm kell :(

Remélem mindenkinek jól telt a nyár és tetszett a blogom :) Én még itt leszek -remélem- 

És remélem, hogy ti is itt lesztek velem!!!

Kellemes nyarat és Jó olvasást!! :)

Louis
Mosolyogva nyúlok hátra, hogy megfogjam Hazz kezét, de csak a levegőt markolom. Kétségbe esetten nézek körbe és meglátom, hogy egy síró kislány előtt guggol. Oda szóltam Gemmának és Harryékhez szaladtam.
-Édesem mi a baj?-lihegve támaszkodtam a térdemre, a kislány érdeklődve nézett rám.
-Louis ő itt July és nem találja a szüleit, vissza megyünk a vevő szolgálathoz és megkérem mondják be a nevét, talán még nem szállt fel a szülei gépe.-gondterhelten néztem Harryre, szegény kislány remélem megtaláljuk a szüleit.
-Lou jöttök már?-Robin vállamra rakta kezét frászt hozva ezzel rám.
-Mindjárt csak Harryt leállította egy kislány, hogy elvesztette a szüleit, megkéri, hogy mondják be July nevét hátha nem mentek még el a szülei.-gondterhelten sóhajtottam fel, nem lettem nyugodtam ahogy megláttam Hazz arcát.
-Sajnos a szülei gépe felszállt, de July nénikéje mindjárt itt lesz érte, hogy elvigye.-Hazznak igaza volt nem telt bele öt perc egy középkorú nő itt is volt érte.
-Jaj édesem nem is értem anyád, hogy lehet ennyire felelőtlen.-a nő arcán könnyek folytak le, olyan ismerős volt. Felnézve rám nagyra nyíltak a szemeim.
-Dora? Te vagy?-hangom halk és rekedtes, szemem be párásodott.
-Louis édesem.-nénikém zokogva ugrott karjaimba, Troy csak nagyon ritkán engedett találkozni vele, Mary már akkor volt terhes Julyval, a kis 11 éves July.
-July édesem, hogy nem ismertelek fel.-sírva estem térdre és szorítottam magamhoz a kislányt aki karjaimba bújt. Még kicsi baba volt mikor megfogtam.
-Mi folyik itt?-Gemma értetlenkedve nézett rám, rá mosolyogtam mire viszonozta.
-Nos Dora a nénikém, nagyon rég láttam már.-boldogan ölelem meg a 40-es éveiben járó nőt.
-Oh értem.-Hazz furcsán méregette a hozzám bújó nőt, féltékeny. Elengedve Dorát léptem Harryhez, puszit adtam szájára és megfogtam a kezét.
-Dora had mutassam be Harry Stylest a páromat.-Dora zokogva vetült karjainkba mire Hazza meglepődve szívta be a levegőt.
-Annyira örülök nektek Lou! Ha vége ennek a cécónak akkor várlak titeket vendégségbe.-furcsállva húzódtam el.
-Honnan tudsz a cécóról?-Hazza érdeklődve és furcsán méregette Dorát.
-Láttam az újságban, hogy kiengedték, megakartalak keresni, de nem tudtam hol vagy. Lou vigyáz magadra oké. Na mennem kell Chad vár.-Chad a férje egy nagyon kedves pasas.
-Oké vigyázok és te is vigyáz magatokra.-elköszöntünk és felszálltunk a repülőre. Hazza még mindig furcsán viselkedett, leült egy egyszemélyes ülésbe és elfordult tőlem. Hozzá léptem és fél rántottam. Egyenesen a szobába vonszoltam amit kulcsra zártam és zsebre tettem.
-Oké, ki vele, mi bajod?-mérgesen méregetett amit nem értettem.
-Miért ölelgetted úgy azt a nőt, és ki az a Chad?-csattant fel és ment az ajtóhoz ami be van zárva, a kulcs meg nálam.
-Debora a nénikém, és Chad a férje.-nagy szemeket meresztett rám. Nem mondtam, hogy ő a nénikém, vagy csak nem hallotta?
-Oh, hát.....az úgy más.-fejét lehajtva fordult el, zavarban van. Mögé léptem és nyakába csókoltam.
-Nos, akkor megdughatlak?-hangom próbáltam elmélyíteni ami remélem sikerült, nyaka libabőrös lett és nekem dőlt.
-Lou még fel sem szálltunk.-muszáj volt igazat adnom neki, sóhajtva halásztam ki a kulcsot és nyitottam ki az ajtót.
-Ez gyors menet volt.-duzzogva vágtam le magam az ülésbe és húztam magam alá a lábam.
-Nem volt semmilyen menet.-hangomon érezni lehetett, hogy frusztrált vagyok ami tejesen érhető, hisz a farkam úgy feszül, hogy elég lenne Hazza meztelen testére gondolni és el is sülnék.
-Oh Hazza ne kínozd szegény gyereket.-Robin kuncogott mire Anne fej rázva csapta karon.
-Nyugi édes.-kezét ölemre simítva markolt meg mire felnyögtem, mindenki egyszerre fordult felénk és Hazza nem, hogy abba hagyta volna áh, ugyan, minek? Sőt, kigombolta a nadrágom és elővette szerszámom, csillagokat láttam és nem elég, hogy mindenki minket nézett.
-Na most mindenki elfordul és nem néz ide.-Hazza feje lebukott ölemre mire mindenki kitágult szemekkel néztek ránk, segítség kérően néztem Gemmára aki felkiáltott, hogy forduljanak előre. Lenézve Hazzra aki rajtam bólogatott elszégyelltem magam, Hazz megérezte, hogy valami nincs rendben.
-Hazza előttük nem megy.-elgondolkodva nézett rám mire elpirultam.
-Oké megértem, ez így eléggé abszurd.-csodálkozva nézek rá.
-A mi életünkben mi nem abszurd?-hangomon érződik az irónia. Nagyot sóhajtva hunytam le a szemem és dőltem hátra.
-Be mennyünk a szobába?-feszengve tette fel a kérdést, kezeit a nadrágjába törölte. Mitől ilyen ideges?
-Rendben, menjünk.-nyugtatásként rá mosolyogtam amitől élesen szívta be a levegőt. Mi a franc baja van?