31.rész

Sziasztook!!

Sikeresen lebetegedtem (ismét) így van időm írni :) 

Nos ebben a részben Gemma be vall valamit Harryéknek amin még Ed is meglepődik, Lesz sírás és még sok minden más is :) Nem tudom mikor fog jönni a következő rész, ha lesz időm akkor hozom :) 

Készülök egy meglepetéssel is :) azt majd akkor fogom elmondani/leírni ha már teljesen biztos vagyok mindenben :) Kommenteljetek, hogy hogy tetszett ez a rész és, hogy hozzam-e a kövit :) 

Nem sokára hozom a részt az IIWII-be, lesz egy oneshotom is majd a Shortes be és az Elzárva a külvilágtól rész is jönni fog (amit lehet át írok kicsit!!! )

Remélem tetszik ez a rész is :) Jó olvasást :) 

Sok sikert a sulihoz és kellemes olvasást!!

Harry
Aggódva néztem a nőverem és Edet, tudom, hogy együtt vannak, de nem értem őket. Anyuból kitört a sírás, apa pedig csak meredt maga elé, Ed pedig lefehéredett.
-Srácok mi folyik itt?-hangom remegett mire Gem elmosolyodott amit nem értettem.
-Felhívtam az egyik barátnőm és beszélgettünk, felhozta, hogy mennyire beteg, elmesélte, hogy mik a tünetei, kiderült, hogy terhes és, megcsináltam egy terhességi tesztet.-Ed elképedve nézett rá, Gemma felmutatta a kis kütyüt amin két darab csík volt, mindenki elképedve nézte Edet aki karjaimba kapta Gemmát.
-Ezt....fel kell dolgoznom.-apu furcsállva nézte Annet aki felállt és ugrándozni kezdett.
-Unokám lesz!-mint egy tini lány tapsikolni kezdett, kitört belőlünk a nevetés.
-Hazza? Nem mondasz semmit?-félve nézett rám mire hideg pillantással néztem rá.
-Nagybácsi leszek.-hangom halk, szinte leheltem a szavakat.
-Ha ezek után nem vigyázol a nővéremre levágom a himbi-limbit és feldugom!-keményen megveregettem Ed vállát és magamhoz szorítottam Gemmát.
-Gratulálok Gem.-Lou mosolyogva hajolt és megölelgette a vigyorgó lányt.

Gemma
Fáradtan dőltem Ed mellé, könnyeim patakokban folytak le arcomon, Ed kétségbe esett arca jelent meg előttem.
-Mi a baj kicsim?-hangja sokat mondó és megnyugtató.
-Mi van ha baja lesz a babának? Ha a hallucinálásom valamilyen oknál fogva bajt hoz ránk, az sem tudni pontosan, hogy mi a bajom. Félek Ed.-zokogva estem a vállára, hátamat simogatta, ő is fél, hogy mi lesz velünk. Sosem hittem volna, hogy gyerekem lesz, bár Eddet régóta ismerem bízom benne és szeretem, egyáltalán nem bánom, hogy már most terhes vagyok tőle.
-Ne aggódj nem sokára minden kiderül, szívem én szeretlek és csak ez a fontos.-elérzékenyülve csókoltam meg, nagyon szeretem.

Louis
Harry boldogan rontott be az ajtón, mosoly füléig ért.
-Gyere Lou lesz egy nap kitérőnk LA-be, hogy ott legyünk Gemmával mikor megtudjuk, hogy tényleg terhes és, hogy egészséges a baba.-boldogsága letörölhetetlen, mosolya rám is ragadt. Kézen fogva mentünk ki és ültünk a többiekhez.
-Louis megkérhetlek, hogy gyere majd be velem a dokihoz? Ed teljesen sokkban van, Harry túltengésben anyuék meg veszekednének, hogy ki jöjjön.-mindenki felháborodva nézte Gemmát, mosolyogva öleltem meg és nyomtam egy nyálas puszit az arcára.
-Persze Gem szívesen bekísérlek.-vissza huppantunk az ülésbe vártuk, hogy földet érjünk, Harry mellettem duzzogva nézett ki az ablakon.
-Most haragszol?-lebiggyesztett szájjal néztem rá.
-Nem haragszom, de sajna igaza van, csak te nem vagy túltengésben.-kuncogva fúrtam a fejem a vállába, megsimogattam mellkasát, lefelé haladva megfogtam kezét és össze kulcsoltam.
-Oh ha te azt tudnád mennyire túl vagyok tengve.-elrévedve néztem pici kezemet az övébe. Boldog vagyok, hogy lesz egy lurkó a családba, remélem majd nekünk is lehet, egy béranyától vagy majd örökbe fogadunk egyet vagy többet.
-Nekünk is lesz majd gyerekünk?-érdeklődve fordultam Hazza felé.
-Nem tudom Lou, ehhez nem vagyunk még fiatalok? Szeretem a gyerekeket ezzel nincs baj, de szeretném elvégezni a suli és munkába állni, hogy rendes körülmények között legyen majd a gyerekünk.-mosolyogva hallgattam az elképzelést ami könnyen megvalósíthatónak hangzik, de tisztában vagyok vele, hogy ez egyáltalán nem ilyen könnyű.
-Ha már a sulinál tartunk, ki fog minket tanítani? Mert említetted, hogy nem mehetünk rendes iskolába.-beszéd közben a kezünkkel játszottam amit vigyorogva nézett.
-Nem tudom, ezt majd anyuékkal kell megbeszélni.-bólintva álltam fel és szedtünk össze a cuccunkat, nem vittünk sok mindent mert csak egy napra maradunk. A zsaru aki velük jött elmondta, hogy holnap 11-kor indulunk tovább, ha menni akarunk valahova minimum három biztonsági legyen velünk.
Ezután beszálltunk a bérelt kocsikba és elindultunk a kórház felé, Gemmán látszik, hogy ideges, de mondjuk meg lehet érteni. Leparkolva a kocsikat kiszálltunk, Gemma el ment bejelentkezni, ott elmondták, hogy a második emeletre kell menni.
-Elmegyek kávéért, ki kér?-mindenki egy igennel válaszolt így Ed és Harry ment el a kávékért.
-Gemma Styles?-egy közép korú, fekete hajú nő lépet ki az egyik szobából, Gemma karon ragadott és a nő után mentünk.
-Rendben ön a szerencsés apuka?-fejemet rázva kuncogtam fel, és álltam Gem mellé.
-Ő az öcsém.-Gemma vigyorogva nézett engem mire hálásan rá moslyogtam.
-Og bocsánat, akkor Gemma kérlek feküdj fel az asztalra és húzd fel a pólód.-tette amit a doktor nő mondott és oda állított maga mellé, megfogta a kezemet és idegesen a szemembe nézett, nyugtatóan rá mosolyogtam mire vissza mosolygott.
-Rendben akkor nézzük, ez hideg lesz.-zselét kent a hasára és egy fura formájú karral elkente  a zselét.
-Áh igen ott is van, kinyomtassam a képre?-Gemma könnyes arccal nézte a monitort, kinyögött egy igent mire a nő nyomott pár gombot.
-Körülbelül egy hónapos lehet.-Gemma lefehéredett és kétségbe esve nézett rám.
-Oké végeztünk, ezzel törölje meg magát, össze szedem a papírokat addig menjenek az öltözőbe.-kedvesen mosolyogva nyújtott Gemmának egy rongyot és kinyitotta az egyik ajtót.
-Lou baj van,-Gemma idegesen nézett rám, értettlenül néztem rá mire sóhajtott egyet.
-Nem lehet a gyerek Ed-é, csak pár hete vagyunk együtt és a baba 1 hónapos ami azt jelenti, hogy Ashton az apa.-lefehéredett arccal csúszok le a székben, Gemmából kétségbe esetten tör ki a zokogás.
-Na itt is vannak a papírok, tessék.-halvány mosolyt varázsolva az arcomra veszem el a papírokat és lapozom át, Gemmát vállánál fogva húzom vissza és az arcába tolom a papírt.
-Elnézést doktornő azt mondta, hogy a baba 1 hónapos, de ezen az van, hogy két hetes.-Gemma hangja vékony és reménykedő.
-Ja igen bocsánat, nem 1 hónapos hanem két hetes, elnézést.-Gemma megkönnyebbülten ugrott a nyakamba mire szorosan magamhoz húztam.
-Várjunk, a baba kéthetes, ti mióta is vagytok együtt?-Gemma elpirulva néz rám, elvigyorodom és kihúzom az ajtón, Ed falfehér arccal ül, Gemma elé lépve felkiált mire mindenki rájuk borul és egy nagy családi ölelésbe vonjuk Gemmát.