27.rész

Sziasztook!

Ne haragudjatok amiért ennyi kihagyás volt! Bocsánat!!!

Nos remélem tetszik ez a rész is :) Igyekezni fogok a következő résszel!!

Nem sokára iskola és ha törik, ha szakad én hétvégente hozni fogok részeket!! -remélem-

Úgy érzem cserben hagytalak titeket amiért ne hoztam ennyi ideig részt, de

Mama egyre rosszabbul van, Domi szülinapja és az évfordulónk volt, a sulira is készülnöm kell :(

Remélem mindenkinek jól telt a nyár és tetszett a blogom :) Én még itt leszek -remélem- 

És remélem, hogy ti is itt lesztek velem!!!

Kellemes nyarat és Jó olvasást!! :)

Louis
Mosolyogva nyúlok hátra, hogy megfogjam Hazz kezét, de csak a levegőt markolom. Kétségbe esetten nézek körbe és meglátom, hogy egy síró kislány előtt guggol. Oda szóltam Gemmának és Harryékhez szaladtam.
-Édesem mi a baj?-lihegve támaszkodtam a térdemre, a kislány érdeklődve nézett rám.
-Louis ő itt July és nem találja a szüleit, vissza megyünk a vevő szolgálathoz és megkérem mondják be a nevét, talán még nem szállt fel a szülei gépe.-gondterhelten néztem Harryre, szegény kislány remélem megtaláljuk a szüleit.
-Lou jöttök már?-Robin vállamra rakta kezét frászt hozva ezzel rám.
-Mindjárt csak Harryt leállította egy kislány, hogy elvesztette a szüleit, megkéri, hogy mondják be July nevét hátha nem mentek még el a szülei.-gondterhelten sóhajtottam fel, nem lettem nyugodtam ahogy megláttam Hazz arcát.
-Sajnos a szülei gépe felszállt, de July nénikéje mindjárt itt lesz érte, hogy elvigye.-Hazznak igaza volt nem telt bele öt perc egy középkorú nő itt is volt érte.
-Jaj édesem nem is értem anyád, hogy lehet ennyire felelőtlen.-a nő arcán könnyek folytak le, olyan ismerős volt. Felnézve rám nagyra nyíltak a szemeim.
-Dora? Te vagy?-hangom halk és rekedtes, szemem be párásodott.
-Louis édesem.-nénikém zokogva ugrott karjaimba, Troy csak nagyon ritkán engedett találkozni vele, Mary már akkor volt terhes Julyval, a kis 11 éves July.
-July édesem, hogy nem ismertelek fel.-sírva estem térdre és szorítottam magamhoz a kislányt aki karjaimba bújt. Még kicsi baba volt mikor megfogtam.
-Mi folyik itt?-Gemma értetlenkedve nézett rám, rá mosolyogtam mire viszonozta.
-Nos Dora a nénikém, nagyon rég láttam már.-boldogan ölelem meg a 40-es éveiben járó nőt.
-Oh értem.-Hazz furcsán méregette a hozzám bújó nőt, féltékeny. Elengedve Dorát léptem Harryhez, puszit adtam szájára és megfogtam a kezét.
-Dora had mutassam be Harry Stylest a páromat.-Dora zokogva vetült karjainkba mire Hazza meglepődve szívta be a levegőt.
-Annyira örülök nektek Lou! Ha vége ennek a cécónak akkor várlak titeket vendégségbe.-furcsállva húzódtam el.
-Honnan tudsz a cécóról?-Hazza érdeklődve és furcsán méregette Dorát.
-Láttam az újságban, hogy kiengedték, megakartalak keresni, de nem tudtam hol vagy. Lou vigyáz magadra oké. Na mennem kell Chad vár.-Chad a férje egy nagyon kedves pasas.
-Oké vigyázok és te is vigyáz magatokra.-elköszöntünk és felszálltunk a repülőre. Hazza még mindig furcsán viselkedett, leült egy egyszemélyes ülésbe és elfordult tőlem. Hozzá léptem és fél rántottam. Egyenesen a szobába vonszoltam amit kulcsra zártam és zsebre tettem.
-Oké, ki vele, mi bajod?-mérgesen méregetett amit nem értettem.
-Miért ölelgetted úgy azt a nőt, és ki az a Chad?-csattant fel és ment az ajtóhoz ami be van zárva, a kulcs meg nálam.
-Debora a nénikém, és Chad a férje.-nagy szemeket meresztett rám. Nem mondtam, hogy ő a nénikém, vagy csak nem hallotta?
-Oh, hát.....az úgy más.-fejét lehajtva fordult el, zavarban van. Mögé léptem és nyakába csókoltam.
-Nos, akkor megdughatlak?-hangom próbáltam elmélyíteni ami remélem sikerült, nyaka libabőrös lett és nekem dőlt.
-Lou még fel sem szálltunk.-muszáj volt igazat adnom neki, sóhajtva halásztam ki a kulcsot és nyitottam ki az ajtót.
-Ez gyors menet volt.-duzzogva vágtam le magam az ülésbe és húztam magam alá a lábam.
-Nem volt semmilyen menet.-hangomon érezni lehetett, hogy frusztrált vagyok ami tejesen érhető, hisz a farkam úgy feszül, hogy elég lenne Hazza meztelen testére gondolni és el is sülnék.
-Oh Hazza ne kínozd szegény gyereket.-Robin kuncogott mire Anne fej rázva csapta karon.
-Nyugi édes.-kezét ölemre simítva markolt meg mire felnyögtem, mindenki egyszerre fordult felénk és Hazza nem, hogy abba hagyta volna áh, ugyan, minek? Sőt, kigombolta a nadrágom és elővette szerszámom, csillagokat láttam és nem elég, hogy mindenki minket nézett.
-Na most mindenki elfordul és nem néz ide.-Hazza feje lebukott ölemre mire mindenki kitágult szemekkel néztek ránk, segítség kérően néztem Gemmára aki felkiáltott, hogy forduljanak előre. Lenézve Hazzra aki rajtam bólogatott elszégyelltem magam, Hazz megérezte, hogy valami nincs rendben.
-Hazza előttük nem megy.-elgondolkodva nézett rám mire elpirultam.
-Oké megértem, ez így eléggé abszurd.-csodálkozva nézek rá.
-A mi életünkben mi nem abszurd?-hangomon érződik az irónia. Nagyot sóhajtva hunytam le a szemem és dőltem hátra.
-Be mennyünk a szobába?-feszengve tette fel a kérdést, kezeit a nadrágjába törölte. Mitől ilyen ideges?
-Rendben, menjünk.-nyugtatásként rá mosolyogtam amitől élesen szívta be a levegőt. Mi a franc baja van?