20.rész

Sziasztook!!!

Köszönöm a feliratkozókat és a látogatókat!!!!! 

A kommentek is nagyon jól estek!! 

Elgondolkodtam, hogy mi lesz a bloggal a suli idején és arra jutottam, hogy nem biztos,

hogy folytatni tudom, hisz kolleszos leszek és a közép iskola sem valami könnyű!!

De majd meglássuk lehet hetente lesz rész még nem tudom majd meglátom!!

Készülőben van egy novella ami Larrry Katy Clark segített benne 

még nem tudom mikor lesz kész mert nagyon nehéz volt megfogalmaznom!!

Sok minden történt ezen a nyáron és több a rossz mint a jó ezért nem is tudom

mit kezdjek a bloggal :( még gondolkodom de nem akarok megválni tőle!!

Nem tudom mikor hozom a kövit majd jelentkezem!!
ÉS LÉPJETEK BE A FACES CSOPORTBA AMIT ITT MEGTALÁLTOK!!!

Kellemes olvasást és jó nyarat:)

Louis
Szememet dörzsölve keltem Harry vállán, a nyakam beállt ezért muszáj volt fel állnom és kinyújtózkodnom. Mivel amióta elindultunk nem voltam mosdóban ezért a hólyagom eléggé feszült már. Rá néztem a szunyókáló Harryre és elindultam a mosdóba. Ki akartam nyitni de zárva volt.
-De muszáj tudnia, láttad milyen jól meg vannak!-anyu hangja élesen csenget, nem értettem miről van szó, de úgy éreztem muszáj ott maradnom.
-De Angel ha Lou megtudja akkor meg fog utálni minket, kár volt előle titkolni.-apu hangja szomorúan csengett.
-Nem akarok hazudni neki tovább, de elveszíteni sem akarom.-miről lehet szó? Mi történt, mit titkolnak?
-Tudom, én sem akarom, de lehet tényleg el kellene mondani.-apu hangja kételkedő volt, nem értettem semmit, mit akarnak elmondani? Miről van szó? A zár kattanása és anyu könnyes szemével találtam szembe magam. Apu le fehéredett amitől végképp össze zavarodtam.
-Kicsim, mióta vagy itt?-anyu hangja remegett, félt.
-Hát elég régóta, hogy tudjam titkoltok előlem valamit.-szemöldököm furcsa ráncba szalad. Apu kiengedett egy sóhajt.
-Hát jó, ideje tudnod valamit.-anyu felzokogott mire átöleltem amitől még jobban sírt.
-Kicsim gondolom tudod, hogy nagyon szeretünk. Gondolom emlékszel mikor régen mennyire frusztráltak voltunk ahányszor a neked szánt leveleket bontogatod, azok a levelek között elő fordultak Harry levelei is, nem akartuk, hogy fel vedd vele a kapcsolatot mert így is annyira sírtál miatta és reménykedtünk, hogy majd találsz egy rendes lányt és még most is ezt akarjuk. Kicsim tudom, hogy szereted Harryt, de ez csak egy fellángolás, neked egy rendes lány kell akitől gyerekeket kapsz és össze kötöd vele az életed. Nem akartuk, hogy ilyen félre sikerült életed legyen. Ide hívtuk Eleanor, nagyon rendes lány és jóba voltál vele, talán ő majd segít elfeledni Harryt.-anyu mosolyogva nézett a szemembe, nem hittem el amit mondott, Eleanor? Mindig is utáltam azt a lányt csakis anyuék miatt viseltem el. Mérges voltam rájuk amiért nem bíznak bennem és amiért azt hiszik csak fellángolás amit érzek.
Nem fogom hagyni, hogy elválasszanak Harrytől, még egyszer nem.
-Utállak titeket!-ordítottam Angel arcába, meg sem érdemli, hogy az anyámnak hívjam. Kitörtem karjai alól és vissza rohantam Harryhez aki már fent volt a többiekkel együtt.
-Azt hiszitek fellángolás? Igen? Ha az lenne nem szenvedtem volna évekig, 10 éve várom ezt a napot, hogy boldog legyek és vissza kapjam őt! Azt hittem majd ti is örülni fogtok neki, azt hittem az a fontos, hogy boldog legyek! Sosem hittem volna, hogy félre sikerült gyereknek fogsz hívni, pont te Angel akinek kiöntöttem a szívem. Csalódtam bennetek és tudjátok mit? Nem is vagytok a családom, 10 éven át olyanokkal éltem akik megvetnek, azt hiszitek azzal, hogy ide hívtátok Eleanort majd elfelejtem Harryt? Tévedtetek nem állhat közém és a szerelmem közé senki főleg nem egy lotyó! Ha nektek ez nem tetszik húzatok el innen mert én nem kérek belőletek! Nem akarok Tomlinson lenni ha a szüleim akikben bíztam igazából egy képmutató barmok! Nekem a Stylesok a családom, mindig is ők voltak, sosem bántottak meg és szeretnek!-sírva rogytam össze, Harry hozzám hajolt és átölelt, Gemma, Robin, Anne és Ed is felállt és mögénk állt.
-Kicsim értsd meg csak jót akarunk, nem élhetsz teljes életet buziként! Szerinted így milyen munkád lesz? A gyerekeid, szégyent fogsz hozni rájuk!-anyám ordítása zengte be a teret.
-Elég ne beszéljen így róla!-Anne kiabálására össze rezzentem, nem hallottam még kiabálni.
-Kedves embereknek gondoltam magukat, de tévedtem, Louis szeretnéd ha az út további részében is velünk utazzanak vagy meg álljunk?-Gemma kérdőn fordult felém.
-Tegyük ki őket nem akarom őket látni, soha többé.-elfúlt hangomra anyám beszívta a levegőt.
-Rendben akkor léccives Ed menj és szólj a pilótának, addig felhívom a költöztetőket, hogy Lou megmaradt cuccait azonnali hatályal szálítsák át hozzánk, nem hagyom, hogy a másik öcsém ilyenekkel legyen körül véve.-Gemma fölényesen dobta hátra haját billent odébb, hogy telefonáljon, hálásan néztem rá, mire rám kacsintott.
-Nem hagyom, hogy elvegyék tőlünk.
-Hallotta a zsarukat! Nem izgathatjuk fel, így is eléggé kivan az apja miatt és szerintem én több joggal hívhatnám őt a fiamnak mint maga.-Robin hangja élesen hasított a levegőbe.
-Bíróságra viszem és elrendelem, hogy Lou az én fiam legyen, neki sem tesz jót, hogy magukkal van és nálunk még biztonságosabb is.-Anne lezártnak tekintette a témát.
-Angel ezt tényleg nem kellet volna, te mondtad, hogy nem akarod elveszíteni.-Thomas dörmögő hangjára lettem figyelmes.
-Oh fogd be mintha te nem azt akartad volna mint én!-Angel mérgesen ragadta meg a kezem, de Harry gyorsabb volt, maga mögé terelt.
-Ez már tényleg sok! Hagyja abba, Lou velünk fog élni és bár lehet én is buzi vagyok és nem tudok gyereket szülni de a legjobb életet fogom neki biztosítani!-Hazza elszánt hangja és mély hangja megnyugtatott.
-Azt már nem! Ő az enyém és Eleanort fogja boldoggá tenni!-Thomas is felszólalt ami csak igazolja, hogy az előbb csak a kegyeimbe akart férkőzni.
-Kötve hiszem az uram! Nem sokára leszállunk és a rendőrség ott fogja várni magukat, természetesen azt, hogy Louis melyik családnál marad majd a bíróság eldönti és én magam is tanúskodni fogok, hogy ne magukhoz helyezzék!-lépett elő Ed a másik rendőrrel akit nem is láttam, ez jóval öregebb volt mint aki a felszállásnál volt itt.
-Igen és milyen okkal?-Angel csípőre tett kézzel állt meg Harry előtt.
-Louis meleg és maguk homofóbo! A bíróság ez figyelembe fogja venni!-Ed dühösen fortyogott mellettünk és hálás voltam neki amiért itt van.
-Oh ugyan ez hülyeség! Nem tudják bizonyítani, hogy bántjuk őt.-remegő hangon szólalt fel az apámnak hitt féreg.
-Hát szemtanuk és fül tanuk is vannak, ráadásul van két rendőr a repülőn és én ügyvédnek készülök ja és ha jól tudom-és jól tudom- a repülő kamerákkal felszerelt.-vágott vissza Ed. Nem is tudtam, hogy ügyvédnek készül. Angel és Thomas beszívták a levegőt, Angel elfehéredett.
-Ez...Ez...-a hagos bemondó félbeszakította azzal, hogy leszállunk és kössük be magunkat. Mindenki leült és leszálltunk, természetesen még nem Texasban. Nem tudom hol vagyunk pontosan de valahogy nem is nagyon izgat.
-Ez most komoly? Tényleg kitesznek?-anyám ideges hangja vert fel gondolataimból, rá nézve szinte a haját tépte önkívületi állapotában.
-Igen kitesszük önöket és szeretnénk ha önként távoznának vagy kell a segítségünk?-jött fel egy biztonsági aki elég félelmetes volt. Thomas rám morgott amitől összébb húztam maga.
Sikeresen leszenvedték őket, mikor a csomagjuk is lekerült a gépről mindenki vissza szállt és tovább mentünk. Engem néztek ami zavarba hozott, Harry rájuk szólt mire előre fordultak, Hazza megfogta a kezem és a szobába vonultunk. Bezárta az ajtót és lefeküdtünk az ágyra.
-Ne aggódj nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem, megint nem! Az enyém vagy!-húzott magához. Minden esetre remélem így is lesz és nem fognak el venni tőle.
-Mi lesz Eleanorral? Attól, hogy Angelékat kitettük attól még ő ott lesz.-hangom szomorúan csengett.
-Ahm...ki is az az Eleanor?-ráncolta össze szemöldökét, számat fintorra húztam amikor a lányra gondoltam, nem csúnya de irritáló.
-Egy csaj aki a szomszédunk volt régen de elköltöztek, sosem bírtam, csak Angel és Thomas miatt randiztam vele.-rántottam vállat nem törődően, éreztem ahogy megdermed alattam és idegesen szívja be a levegőt.
-Randiztatok?Akkor ti....-furcsán fel néztem rá. Mi van?
-Igen randiztunk, de sosem volt köztünk semmi.-megkönnyebbülten nézett rám, de tudtam van még valami, rá néztem amolyan “mondmivan“ fejjel.
-Te voltál már rajtam kívül valakivel?-nem mert rám nézni, tehát ez volt a baja.
-Nem volt senki, csak El de őt nem csókoltam meg ha erre gondolsz, még csak 17 vagyok és tudom, hogy az ilyen korban már régen millió csajt kellet volna magam mögött hagynom, de nem tettem, nem szeretem az egy éjszakás kalandokat és kapcsolatom sem volt.-kiengedett egy nagyobb sóhajt amitől felnevettem. Aranyosnak tartom, hogy féltékenykedik.
Valaki kopogott az ajtón és Gemma dugta be a fejét.
-Sziasztok, zavarok?-megráztam a fejem és be invitáltam.
-Lou köszönöm a tanácsot, beszéltem Ashel és azt mondta csak én vagyok neki és nem is lesz senki, szeret engem.-áradozott mire mosolyom nagyobb lett.
-Azért én még beszélnék vele.-csenget fel Hazza hangja, egymásra néztünk Gemmel és felnevettünk. Hálás vagyok amiért nem hozták fel a nevelő szüleimet, kíváncsi vagyok mi lesz az utazás további részébe......