17.rész

Sziasztook!!!

Itt is lenne a 17.rész!! Nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és

El sem hiszem de nem sokára el érjük  a 10.000-es nézetségett! 

Köszönöm!!! 

Nem tudom mit mondhatnék még a rész kicsit érzelgősre sikerült, ami nem nagyon az erősségem

Azért remélem tetszik :) Köszönök mindent és remélem még itt lesztek velem!!

  A következő rész nem tudom

mikor hozom vagy holnap vagy az után!!!!

Kellemes nyarat és jó olvasást!!!

Louis
Furcsa mód abban a házban ébredtem amelyikben még az apámnak nem nevezhető szörnyeteggel éltem. Recsegést hallok a lépcső felől, a kanapén össze húzva veszem észre, hogy össze mentem, nem is kicsit, a szemben lévő tükörbe nézve a 6 éves önmagammal nézek farkas szemet, de ami meglepőbb az az, hogy emlékszem mi történt akkor. Sírva fakadtam, nem akarom még egyszer átélni ezt.
-Hol vagy te neveletlen taknyos?-magából kikelve ordítozott, nyikkanni nem mertem, de a félelemtől felzokogtam amit ő is meghallott. Alkoholtól bűzlött, és tudtam ha ezt túlélem akkor mindent mást is túl fogok. Kezét lendítve pofon vágott, hozzám vágta a rajzos noteszom amitől kiesett minden belőle. Kicsi voltam és gyenge, iskolába nem nagyon jártam, Harry tanított meg rajzolni, amit ő az iskolában tanult. Eléggé szépen ment és egyre többet rajzoltam, sajnos a rajzaim legtöbbjén Harry és én voltunk.
-Te mocskos buzi! Nekem ilyen félre sikerült kölyök nem kell.-párszor még megütött és elment. Zokogtam és imádkoztam egy jobb élet reményében. Harry nevét hajtogatva tápászkodtam fel, össze szedve a rajzaimat szaladtam a faházunkhoz. Szinte betörve az ajtót ugrottam Harryre. Rajztömbömet szorongatva kértem meg, hogy vigyázzon rá és senkinek ne mutogassa. Eltöltöttünk egy kis időt még, rajzolgattunk, énekeltünk. Este haza felé mentem, Ő is ott volt. Újabb csúnya szavakat dobált felém, pár pofon és felmentem a szobámba. Sírva aludtam el.

-Kicsim!! Hey Boo, ébredj, édes meg jöttünk.-szememet dörzsölve keltem fel. A házunk előtt álltunk, Harry aggódva nézett rám, arcom megdörzsölve jöttem rá, hogy sírtam.
-Rossz emlék.-számat elhúzva szálltam ki. Kiszenvedve a csomagokat mentünk be. Anyu sírva omlott karjaimba. Nyakába temetve arcom szívtam be finom illatát ami megnyugtatott.
-Édesem, jól vagy?-arcom végig simítva puszilt homlokon. Bólintva egyet nyugtatás képen léptem nevelő apámhoz és öleltem meg.
-Baj lenne ha a faházba mennénk?-anyu felé fordulva láttam Harry meglepődött arcát.
-Persze kicsim mennyetek csak, ha kell valami csak szólj.-eleresztve egy mosolyt fogtam meg Hazza kezét és mentünk a kertbe.
-Milyen faház?-érdeklődve, csillogó szemekkel nézett rám.
-A mi faházunk, mikor ide költöztünk megépítettük a tökéletes mását a réginek, abban különböznek, hogy ez nagyobb.- kinyitva a fának álcázott ház ajtaját mentem le a lépcsőn.
-Azta! Ez mennyire mese szép, pont olyan mint volt, ez csodás, még a kanapé is olyan.-nevetve vetette le magát az említett darabra. A szekrényt kinyitva vettem ki két kólát.
-Ide szoktam jönni ahányszor valami bajom van és elképzelem, hogy te itt vársz rám.-fejemet lehajtva néztem a padlót.
-Most már mindig itt leszek.-állam alá nyúlva emelte fel fejem, számra egy puszit hintve húzott közelebb.
-Mi lesz Harrym jó lenne elmenni, de nem azért mert elakarnak venni tőletek, jobb lenne ha csak egy nyaralásra mennénk.-mellkasának dőlve képzeltem el egy sokkal szebb világot mint ez.
-Akkor fogd fel úgy mint egy nyaralást, a családod, az én családom és te meg én. Gondolj bele milyen jó lesz. Nem találhatnak ránk, együtt leszünk. Mindent itt hagyva csak mi.-nyakamat csókolgatva sóhajtottam fel.
-Igen az jó lenne, Harry kérdezhetek valamit?-elpirulva ültem fel.
-Persze, te bármit.-szemeibe nézve mosolyodtam el, de eszembe jutott, hogy mit is akartam kérdezni, rögtön el is pirultam.
-A táborban történteket nem siettük el? Mármint igen jó volt, de így vissza gondolva olyan kurvának érzem magam azért amiket tettem.-elszégyellve magam álltam fel. A falnak dőlve hunytam le szemeimet. A hangokból ítélve ő is felállt.
-Nem kell így érezned magad, csodás voltál és nem siettük el, ezen ne aggódj, igazából ha úgy nézzük mindig is az enyém voltál és a párok csinálnak ilyeneket.-meglepődve pattannak ki szemeim,  párok? Szája csak pár centire volt tőlem ami miatt alig bírtam ki nyögni amit akartam.
-Mi akkor együtt vagyunk? Nem is kérdezted meg, hogy akarok-e a pasid lenni.-szájába szuszogva, hunytam vissza szemeim.
-Igaz tényleg nem kérdeztem meg, de ha ezt akarod.-kezemet megfogva vezetett ki a kis házból be a nappaliba, az istenért nem tudtam mit akar, de mikor mindenkit leültetett a kanapéra tudatosult bennem igazán mit is akar csinálni. Leesett állal bámultam a semmibe.
-Oké most, hogy mindenki itt van, Louval az előbb beszélgettünk valamiről és fel tett nekem egy kérdést és egy észere vételt. Azt mondta, hogy talán el siettük azt, hogy lefeküdtünk erre azt reagáltam, hogy nem siettünk el semmit, hogy ezt a párok gyakran csinálják, Lou azt kérdezte, hogy együtt járunk-e? Hisz nem is kérdeztem meg.-felém fordulva folytatta tovább. -Louis kis korom óta vonz hozzád valami amit akkor még nem tudtam, most, hogy felnőttem és rájöttem mi is ez az érzés felöltődött bennem a kérdés, tényleg ezt akarom, tényleg ezt érzem? És rájöttem igen én tényleg ezt érzem. Teljesen beléd estem, szeretem a mosolyod, a szemed, a humorod amivel még a legrosszabb napokon is felvidítasz, szeretem, hogy úgy imádod a családod, szeretem, hogy olyan odaadó vagy, hogy sosem hagysz félbe semmit, hogy ártatlan vagy és szeretem a tényt, hogy az enyém vagy. Louis Tomlinson megtisztelnél azzal, hogy a párom leszel?-meghatódva könnyek között ugrok a nyakába azt kántálva igen.
-Ezt nem hiszem el, te tényleg megcsináltad.-mosolyogva hajolok közelebb és puszilom meg.
-Istenem gyerekek ez olyan aranyos, szeretném ha tudnátok, hogy bennünk megbízhatok és, hogy mellettetek állunk mindenben.-anyu sírva omlott a karjainkba, őt követte Anne majd mindenki más. Egy szép nagy családi ölelés amitől még jobban elérzékenyültem.
-Köszönjük, hogy mellettünk álltok, nagyon sokat jelent.-végig ölelve mindenkit fújtunk vissza vonulót és baktattunk fel a szobámba. Bemenve elhúztam a sötétítőt.
-Akkor most, hogy egy pár vagyunk szeretném ki jelenteni, hogy te vagy a legjobb dolog az életemben, ja és egy isten az ágyban!-elröhögve a végét dobtam le magam az ágyra.
-Oh , nagyon szépen köszönöm, de te sem panaszkodhatsz, viszont én el szeretnék menni fürdeni, velem tartasz?-semmi szexuális hangsúly nem volt a hangjában amiért külön köszönet. Lefürdöttünk és vissza bújtunk az ágyba,
-Szerinted hova és mikor utazunk?-kíváncsian fordultam újdonsült barátom felé.
-Nem tudom, holnap minden kiderül.-egy csók után megfordult és kis kifli-nagy kifli pózban aludtunk el. Utolsó gondolatom az volt, hogy mi lesz ez után.