18.rész

Sziasztook!!!

Nagyon köszönöm a 10.300!!! Látogatót!! És a 23 feliratkozót:)

Fantasztikusak vagytok :) Hálás vagyok nagyon :) 

A résszel kapcsolatban pedig: nem lett valami izgalmas, de

A Texasban eltöltött idő kicsit több betekintést nyer majd Lou és Hazza 

életben s előfordulhat 18+ jelenet is!!!

Remélem tetszeni fog :) 

Ésss nem tudom, hogy mikor lesz következő rész ugyanis be kell feküdnöm a

kórházba, de amint lesz időm írni fogok!!

Kellemes nyarat és jó olvasást!!!!

Louis
Jól esett végre itthon lenni, családi környezetben mégis jobban érzi magát az ember. Ma fogunk beszélni a rendőrökkel, hogy hova kell elmennünk majd. Bevallom kicsit félek, hogy milyen lesz, Harry azt mondta, hogy fogjam fel úgy mint egy nyaralást. Vajon milyen lesz vele? Most, hogy tényleg együtt vagyunk mit fog csinálni? Rendes kapcsolatot szeretnék akik elmennek moziba, étterembe mint a rendes párok, félek az emberek véleményétől, de a Harry iránti szerelmem erősebb annál, hogy érdekeljen bárki más rajta kívül.
Sóhajtva kikelek az ágyból és a fürdőbe megyek. Rendbe szedem magam és felfrissülve baktatok le a nappaliba ahol mindenki tartózkodik. Harryhez lépve egy puszit adok arcára és a konyhába megyek a teámért, tudom gyerekes, hogy teát iszok kávé helyett, de mindig is utáltam a kávét, csak akkor ittam, ha muszáj volt.
-Mi lesz a mai program?-Hazza mellé ülve kortyolgattam az édes nedűt.
-Hát meg kell várni a zsarukat, utána pedig mindenki megy a maga dolgára.-vázolta fel a tervet anyu, érdeklődve néztem szerelmemre mert folyton engem bámult ami kezdett zavaró lenni.
-Nekünk még haza is kell ugrani bepakolni.-szomorúan nézett rám amiért egy kis időre ugyan, de el kell válnunk.
-Vagy Lou velünk jöhet és segít neked bepakolni, utána vissza jövünk és te is segítesz neki.-segített ki minket Anne. Hazza mosolya nagyobb lett amitől én is vigyorogni kezdtem. Gemma maga elé bámult szomorúan amit nem értettem. Felállva megfogtam kezét és felvittem a szobámba.
-Oké ki vele mi a baj?-kedvesen megsimogattam karját mire hozzám bújt.
-Ash a bajom, annyi lány veszi körül és én nem vagyok vele, mi lesz ha talál egy szebb, okosabb lányt mint én?-kétségbe esetten nézett rám.
-Gemma nálad szebb, csodálatosabb, okosabb, viccesebb lányt nem láttam, ez az Ash biztos nagyon szeret, abból amit meséltél róla nem hiszem, hogy más érdekelné, ezen ne aggódj.-magamhoz húzom egy ölelésre, az ajtó nagy erővel kivágódik, fel nézve Harryt látom meg, nem zavartatva magam nyomok puszit Gem arcára.
-Nem lesz semmi baj, szeret téged, e-felől semmi kétségem sincs.-mosolyogva felpattan, nyom egy puszit az arcomra és kimegy a szobából. Harry duzzogva le vágja magát mellém.
-Neked meg mi bajod?-furcsállva húzom fel szemöldököm.
-Miért puszilgatod a nővérem?-szemei elsötétednek, homlokán apró ráncok húzódnak, elmosolyodom ábrázatán.
-Csak megnyugtattam, észrevettem, hogy szomorú ezért megkérdeztem mi baja, fél hogy Ashton esetleg elhagyná őt, nyugi Hazza nekem nem kell más csak te.-fel mászva csókoltam meg. A csengőre össze rezzentem, kelletlenül másztunk le az emeletről. Két zsaru beszélgetett anyuékkal.
-Nos úgy véljük Texas pont jó lenne önöknek, ha jól tudjuk az apjának nincs ott semmiféle kapcsolata.-bólintva adtam tudtukra, hogy igaz. Tehát Texas. Miután tartottak egy kisebb eligazítást, hogy ha esetleg valami baj lenne, és velünk fog jönni egy rendőr is.
-Akkor mi megyünk is és össze szedjük a holminkat.-kocsiba szállva mentünk a Styles rezidenciára.
-Oké gyerekek akkor haladjunk, este nyolckor indul a gép vagyis van még 5 óránk.-kipattanva szaladtunk a szobába. Hazza egy rögtönzött divat bemutatót és egy kemény sztriptízt lenyomva lassan ugyan, de bepakolt. Lemenve a nappaliba felszenvedtük magunkra a cipőt s bepakoltunk a csomagtartóba. Hozzánk érve anyu már válogatta a ruháimat, viszonylag gyorsan oda értünk a reptérre. Becsekkoltunk és felszálltunk a magán gépre, igen magán gép. Bent volt már Ed és egy fura fazonú srác.
-Sziasztok, Jaden vagyok, én foglak titeket elkísérni és az én feladatom megvédeni Lewist.-idegesített a srác és az még rá tett egy lapáttal, hogy még a nevemet is rosszul tudja.
-Louis a nevem nem Lewis!-morogva vetettem le magam az egyik hátsó ülésre magammal rántva Hazzat.
-És Harry megvéd, maga csak figyelje ha esetleg apámat látná.-a szüleimet nem lepte meg a kitörésem tudják milyen vagyok és a nevemre meg allergiás vagyok szóval.....ezt bukta.
-Igen is Mr.Tomlinson.-elpirulva ment a pilóta fülkébe, az ajtó bezáródásával anyu nem bírta tovább és kirobbant belőle a nevetés.
-Jól van fiam, benned sem csalódtunk.-könnyeit törölgetve ültek le apával, a többiek érdeklődve és zavartan néztek.
-Nem szeretem ha valaki rosszul mondja a nevem, ez általában megbélyegzi, hogy hogyan viselkedem másokkal.-halvány mosollyal fordultam Harry felé.
-Szóval nem szereted ha úgy hívnak Lewis.-szinte a fülembe nyögte.
-Oda kéne menni Edhez, nem gondolod?-lehunyt szemekkel élveztem ahogy a nyakam harapdálja.
-Minek? El vannak Gemmával.-fejemet vállára hajtottam azzal a szándékkal, hogy alszom de Harry ezt másképp gondolta.