14.rész

Sziasztook!!

Bocsi, hogy tegnap de akadt egy kisebb dolgom

mert az évfordulónkat ünnepeltük a párommal :)

Nem hiszem, hogy ma még jelentkezem, de ha tudom akkor holnap

fent lesz a rész de ha nem akkor vasárnap mindenféle képen lesz új rész esetleg egy one-shot

még nem tudom.

Remélem teszik ez a rész is, kicsit vissza tekinthetünk Lou gyerek korára és az is kiderül ki az idegen aki 

meglátogatta őket :)

Szeretném ha tudnátok, hogy az erotikus jelenetek kicsit ritkábbak lesznek mert ha 

vissza mennek az otthonukba több gubanc is lesz és nem leány állom lesz majd az életük ....

Remélem így is velem maradtok!

köszönöm  a 17 feliratkozót, a kommenteket amiből azt hiszem 71-72 van az enyémmel együtt

és a 6500 látogatót is nagyon köszönöm :) 

Kellemes nyarat és jó olvasást :)

Louis
Meglepődve álltam, nem értettem semmit. Miért jött és Hazza miért ölelgeti így. A féltékenység kezdte elködösíteni agyam nagy részét, de rájöttem, hogy nem lehetek ekkora tapló. Jó, hogy ölelgeti hisz kitudja mikor találkoztak már, Hazza említette, hogy Ed egy feltörekvő énekes akit még nem ismernek ugyan, de nagyon jó hangja van, és köszönetet kellene neki mondanom ahelyett, hogy féltékenykedem a pasim legjobb barátjára. Mikor végig vettem magamban ezeket a dolgokat elszégyelltem magam. Hazza egy igazi isten nem féltékenykedhetem hisz ilyen, gyakran fog megtörténni, egy olyan csoda mint Harry, még a heteró férfiak is leesett állal bámulják őt nem, hogy a nő nemű egyedek. Féltem őt, nem tudom mikor lesz elege belőlem és még nem is látott mindent. Itt még nyugodt vagyok vagyis nyugodt voltam addig amíg meg nem tudtam, hogy apám keres, de mi lesz ha vissza megyünk, nem akarom, hogy lássa milyen esetlen vagyok. A rémálmok, a sötétben való félelmem és a viharok amik miatt éjszakákat vagyok képes virrasztani. Habár fenőt vagyok ezek a dolgok nem múltak el. A sötétben való félelmem apámnak köszönhető, ha olyan kedve volt simán megijesztett az éjszaka közepén, csak azért mert mulatságos volt hallgatni az ijedt sikolyaimat. Volt, hogy bebújt az ágyam alá és úgy tett mintha ő lenne a mumus akitől minden gyerek félt. Szörnyű volt minden amit tett velem. A vihartól is miatta félek. Emlékszem égve hagytam az olvasó lámpát mert féltem de ez neki egyáltalán nem tetszett, akkor este vihar volt dörgött, villámlott az eső úgy zuhogott, hogy az orromig sem láttam el és nagyon hideg is volt, de apámat ez nem érdekelte. Az erdő közepén laktunk sok volt a tűz amit a villám okozott, nagyobb volt a vihar mint eddig és engem egy száll alsó nadrágban és pólóban rakott ki a tornácra. Behúzódtam a sarokba, hogy ne érjen annyira az eső de semmi értelme nem volt. Egyre jobban féltem és akkor lecsapott a villám nem lehetett messze mert hallottam, hogy megreccsen egy fa. Elkezdtem szaladni felsértettem a lábam, a karom, de nem érdekelt csak futottam. Amikor oda értem a nagy házhoz ütöttem, rúgtam az ajtaját. Gemma nyitott ajtót. Mindent elmeséltem neki, akkor tudott meg mindent a Styles család. Napokig náluk maradtam nem mertem haza menni. 1 hétig maradtam náluk mikor haza mentem arra számítottam, hogy apu megfog verni ez nem is maradt el, de az össze csomagolt cuccokból már tudtam, hogy elmegyünk, akkor rá pár napra mondtam el Harrynek is mindent mert ő az ominózus estén nem volt otthon mert valami táborban volt, szerencsémre.
Az emlékek hatására könnyek csurogtak az arcomon, mind két fiú aggódva nézett engem.
-Boo jól vagy? Már vagy 5 perc szólongatunk.-szerelmem aggodalmas arca még jobban sírásra késztet.
-Félek.-nem kellet többet mondanom, tudja miért mondtam ezt. Végszóra elkezdett esni az eső, össze rogytam. Elkezdetem ordítani, önkívületi állapotba kerültem. Ettől féltem ezt nem akartam, hogy lássa. Pedig csak egy vihar én mégis ezt teszem, próbálom megállítani de nem megy. Csapkodok, ordítok, hogy ne bántson engedjen be, félek. Hazza ezt a sztorit már ismeri, de nem tudja mit vált ki belőlem. Ijedten kap fel és szalad be velem a sátorba. A mozgást eléggé megnehezíti a kapálózásom de hősiesen tűrte. Ed mögöttünk lohol és bizonyára millió kérdése van de nem teszi fel őket. Mikor beérünk kapálózásom ugyan enyhül de zokogásom nem hagy alább sőt, sikításaim értelmes szavakká formálódnak.
-Kicsim nyugodj meg apád nincs itt én vagyok az, pánikrohamod van Boo kérlek néz rám én vagyok Harry, édesem kicsi Tommy kérlek szeretlek, nyugodj meg én vagyok. Kicsim. Shh.-zokogásom enyhül az ordítozást is abba hagytam viszont testem remeg.
-Hazza, a vihar. Félek.-össze gömbölyödöm ölében. Fejemet nyakába hajtom, hozzá bújok akár egy cica.
-Ne félj kicsikém én itt vagyok, nem kell ki menünk, bent maradunk.-Ed még mindig nem szólal meg, rá mosolygok köszönet kép ami elég bárgyúra sikeredett de nem érdekel.
-Ne haragudj, hogy ezt látnod kellet, sajnálom, hogy ezt láttad először.-szégyenemben vissza bújtam Hazza nyakába mire ő kuncogni kezdett.
-Ugyan Lou hát nem ismersz fel? Régen mikor Harryéknél nyaraltam találkoztam veled. Sokat játszottunk együtt, már el is felejtettél? Ja és ami az előbbit illeti már nem egyszer láttalak így, mikor kicsi voltál volt olyan, hogy elkapott a pánikroham akkor még nem tudta Harry, hogy mit kell csinálni, én mutattam meg neki.-most, hogy így jobban megnézem rémlik valami egy vörös hajú kisfiúról de a pánik rohamról nem nagyon sok. Ilyenekre általában nem emlékszem amit nem is bánok annyira.
-Igen már emlékszem és nagyon köszönöm.-barátságosan kezet nyújtottam mire felnevetett és magához húzott. Ölelése jó esett.
-Oké elég legyen, Ed ne hajts a pasimra.-Hazza mérges hangjára elváltunk.
-Ugyan már Hazzy most mi bajod?-Ed szemöldök húzogatva nézett rá, arckifejezésétől kuncogtam, de Harry arcát elnézve próbáltam vissza fojtani a nevetést.
-Hazzy? Tényleg ez most komoly?-duzzogva tárta szét kezeit amivel majdnem lecsapott.
-Nekem tetszik, Hazzy.-elvigyorodtam és nem bírtam tovább, nevetve dőltem hátra. Nem tudom, hogy Ed azért kezdett röhögni mert viccesnek érezte a helyzetet vagy Harry arcát vagy éppen az én röhögésemen röhögött. Harry csodálkozva nézett rám amitől zavarba jöttem és abba hagytam a nevetést.
-Most mi az?-kezeimet arcom elé helyezem, hogy ne lássa ahogy elpirultam de kezeimet lefogta fejem két oldalán és rá ült csípőmre. Idő közben Ed is felszívódott, fogalmam sincs hova.
-Édesen nevetsz és cuki vagy mikor elpirulsz.-már majd nem megcsókolt mikor megcsörrent a telefonom. Hazza morgott egyet és felvette.
-Igen?-nem hallottam, hogy ki van a másik oldalon de jobban lefoglalt a csípőmön ülő szépség aki a fenekével nyomja az ágyékom. Alig észre vehetően elkezdtem mozogni.
-Igen jól van, volt egy kisebb pánik rohama, de rendben van.-gondolom anyuval beszél. Egyre szűkebb a gatyám, de nem merek szólni. Kicsit gyorsítottam a tempón, kezeimet derekára helyeztem és megemeltem kicsit. Gondolom azt hitte azt akarom, hogy leszálljon rólam.
-Oké amint történik valami hívlak, de nekem most mennem kell. Lou minden rendben, ha nem engedsz el úgy nem tudok leszállni.-jelentőség teljesen néztem rá mire kajánul elvigyorodott és lejeb csúszott.