2.rész

Sziasztook!!!
Rettentően köszönöm a 3(!!!) feliratkozót és a kommenteket nagyon jó estek :)
Örülök, hogy ennyire tetszik és köszönöm Katynek, hogy ennyit segít nekem :)
Mivel annyi jó vissza jelzés jött az 1. részre úgy döntöttem sietek a 2. résszel és ez lett belőle :)
Remélem tetszik :) Tetszikeljetek és Kommizatok nagyon sokat jelentene!!! :)

Sajna nem találtam olyat amiben Hazz van felül és ruhában vannak :D

Tudjátok milyen reménykedni? Mindenki azt mondja a remény hal meg utoljára, bennem már akkor meghalt amikor elvesztettem Harryt. De egy apró kicsi remény éledezni kezdett bennem amikor megláttam Őt.
-Gemma!-meglepődve szólítottam meg egykori legjobb barátom nővérét.
-Szerbusz Louis, rég láttalak.-mosolya mint mindig ott ragyogott az arcán. Gemma gyönyörű szép szeme olyan mint az övé, haj színét erő szeretettel változtatja.
-Mit keresel te itt? Vagy várjunk te leszel a segítőm? De nem úgy volt, hogy fiú lesz?-a föld felett szárnyaltam. Ennél jobb már nem is lehetne, ha Gemma itt van akkor Hazza is itt kell, hogy legyen.
-Én csak a cuccokat adom, írom össze, hogy mire lesz szükséged. Nem én foglak tanítani.-bizalmasan össze nézett a szüleimmel amit nem értettem. Titkolnának valamit? Vagy terveznek valamit? Valaki mondjon már valamit!
-Akkor ki fog segíteni? És miért néztek rám ilyen sejtelmesen? -már végképp össze zavarodtam, nem értettem semmit. Szemöldökömet össze húztam, kezemmel kétségbe esetten szorítottam a villámat.
-Ne aggódj Lou semmi olyan dolgot nem kell csinálnod amit nem szeretnél, de most mars fel a szobába Gem össze írja miket kell majd vennünk.-anyu mosolyogva simított végig arcomon, megfogtam Gemma kezét és felszaladtunk az emeletre. Jól ismerem Gemmát sokszor segített nekem régebben. Olyan nekem mint a nővérem.
-Na és hol kezdjük? Kellenek füzetek a könyveket majd én hozom nekem is meg vannak még.-Gemma két évvel idősebb nálunk.
-Oké még kell...... Lou figyelsz te rám?-Gemma hangja térített vissza.
-Mi, ja, bocsi. Gemma kérdezhetek valamit? De kérlek őszintén válaszolj!-az oldalamat fúrta a kíváncsiság, mindig is ilyen voltam, ami a szívemen az a számon.
-Persze mond csak.-félre rakta a füzetet amiben írt és teljes figyelmét rám irányította.
-Ő is itt van ugye?-nem kellet kimondnom a nevét, tudja kire gondolok.
-Este mindent megtudsz Loui ne aggódj ezen. De tessék mindent össze írtam amire szükséged lehet.-rám kacsintott és kiment, rá néztem a listára. Tollak, füzetek, körző, koton, vonalzó, szám.....Várjunk Gemma minek írt fel kotont?
-Loui drágám kérlek gyere le.-ez úttal apu kiabál fel nekem. Le rakva furcsa listát lemegyek.
-Igen?-aput a nappaliban találom anyuval.
-Este vacsora vendégek jönnek kérlek készülj el.-anyu megint sejtelmesen néz rám.
-Mégis milyen vacsora vendégek?-meglepődve húzom fel jobb szemöldököm.
-Nyugi kicsim, meglepetés lesz.-apu megveregeti vállam majd felmegy a szobájukba.
-De anyu lécci legalább család nevet mondj.-könyörögve nézek anyura.
Feláll és apu után megy de még mielőtt felérne megfordul.
-Styles.-egyetlen egy név és én úgy érzem mindjárt elájulok. Ide jönnek? Mindnyájan vagy csak Gemma? Vagy Ő is itt lesz? Felszaladok a szobámba és felveszem az edzős cuccom. Úgy érzem le kell vezetnem az adrenalinom. Leszaladok a pincébe és bevetem magam a gépek közé, elsőnek futok, utána felülés, kicsit súlyzózok és kész is vagyok. Körülbelül három órát lehettem lent. Mire fel értem anyu már a vacsit készítette.
-Mennyit voltam lent?-kinézve már be sötétedett, lehet kicsit többet voltam lent mint három óra.
-Hát nem kevesek kicsim, de menny nem sokára itt lesznek és bűzlesz, fürödj le.-adta ki a parancsot. Ilyenkor ha jön valaki anyu maximalista, ha nincs minden úgy ahogy akarja begőzöl és addig csinálja még minden tökéletes. Gyors zuhan után felveszek egy Topman alsót, egy fekete szűk nadrágot és egy kék inget. Mivel idebent anyu nem nagyon szereti ha cipőben vagyunk azzal nem is foglalkozom. Gyorsan lementem segíteni anyunak. Már a poharakat raktuk ki mikor csöngettek, apu nyitott ajtót és bejött a Styles család aki a 2. családom volt.
-Louis drágám olyan rég láttalak.-Anne mosolyogva szorított magához és mintha el is pityeredett volna. És akkor megláttam Őt, Harry Styles. Megállt körülöttem minden már nem hallottam, hogy Anne mint mond, csak ő létezett. Nagyon sokat változott. Zöld szeme ellágyult mikor rám nézett és ugyan azt a kisfiút láttam benne mint 10 éve.
-Boo!-nyakamba vetette magát és ott kitört belőlem minden, elkezdtem zokogni de ahogy hallottam ő is. Nem érdekelte, hogy ott vannak a szüleink folyton csak azt hajtogatta, hogy „Boo ne hagyj el, szeretlek“ és én válaszoltam.
-Nem hagylak el Hazza soha többé, nagyon szeretlek.-szorítottuk egymást mintha ezen múlna az életünk, nekem rajta múlt az életem.
-Oké gyerekek szerintem menjetek fel ha éhesek lesztek akkor gyertek le.-anyu szinte sírt ahogy ránk nézett. Még kicsi voltam amikor meséltem neki a Styles családról, nem tudom hogyan de nekik köszönhetem, hogy karjaimban tarthatom ezt a csodát.
Felmentünk az emeletre egyenesen a szobámba. Kinyitottam az ajtót és valósággal belökött rajta és az ajtóhoz nyomot.
-Tudod, hogy mennyire aggódtam érted? Hogy hány éjszakát sírtam át miattad?- szinte bele passzírozott az ajtóba, de nem érdekelt addig amíg ilyen közel van hozzám addig nem.
-Annyira sajnálom Hazza, minden éjjel rémálmaim vannak azzal az estével kapcsolatban. Nagyon szeretlek és nem akarlak megint elveszíteni.-fejét nyakamba hajtotta és csókokkal lepte el az érzékeny bőrt. Kicsinek is sokat csinálta ezt, mindig azt mondta megnyugtatja, hát ez engem is megnyugtat.
-Hazza ez lehet kicsinek megnyugtató volt és most is az de Tommynak már kevésbé.-emlékszem Boo Bear mellett Tommynak is hívott és ezt a becses becenevet a becsességem kapta meg.
-Tommy? Te elnevezted a khm... kicsi Tomlinsont?-próbálta vissza fojtani a röhögést.
-Hát... izé.......igen.-elpirultam! Ez tuti. Na jó, szedd már össze magad Tomlinson!
-Édes vagy mikor elpirulsz.-puszit nyomott ajkaimra és levetette magát az ágyamra. Felháborodhattam volna ezen a puszin de nem tettem. Lehet, hogy 10 év is eltelt de én ugyan úgy gondolok rá mint akkor és ezek szerint ő is.
-Szép szoba.-mosolyogva néz körbe, szeme megakad az éjjeli szekrényre helyezett képen. Még Gemma csinálta ezt a képet, emlékszem, még náluk készülhetett.Át öleltük egy mást és Haz puszit ad az arcomra.
-Ez nekem is meg van.-kezébe veszi és végig simít a képen. Oda ülök mellé és a vállára hajtom a fejem mire hajamba csókol. Elmosolyodom.
-Mi ez a lista?-kezébe veszi amit még Gem írt nekem reggel.
-Ja azt Gemma írta, hogy mire lesz szükségem a tanuláshoz.-vállat rántva nyomok egy puszit a nyakába. Tudom furcsa lehet, hogy ennyi év után úgy teszünk mintha mi sem történt volna de ilyenek vagyunk nem tehetünk róla. Nem váltunk el haragba ez is bizonyítja, hogy a rémálmaim csupán csak az egyik félelmemet vetítik le.
-De ha ez a tanuláshoz kell akkor miért van rajta koton?-furcsán néz rám, jobb szemöldökét felhúzza, száját beharapja, combjait össze szorítja amit nem tudok mire vélni.
-Nem tudom én is furcsállottam de Gemma tudja ő írta össze.-nem törődve vele elnyúlok az ágyon és lehunyom a szemem.
-Ugye tudod, hogy én leszek a tanítód?-meglepődve pattannak  ki a szemeim, meglepve konstantánom , hogy Hazza közelebb van mint gondolom. Szája csak pár centire van az enyémtől.
-Tényleg? Ez remek.-vigyorgok mint a tejbe tök. Lábát át veti rajtam és rá ül a kicsi Tommyra. Már szólnék, hogy hova ült de mikor arcára nézek sunyin mosolyog, pontosan tudja mit csinál. Ha most valaki bejönne furcsállná, hogy két tízen éves kamasz fiú egymáson fekszik.
-Hm lehet tényleg szükség lesz arra kotonra.-mosolyogva hajolt számra és megcsókolt.
-Aha tudtam..........